Japán négy fő szigetből áll (de amúgy 6852 db. tartozik hozzá), a legnagyobb Honsú (Honshu), ahol Tokió, Kiotó is található. Északon Hokkaidó van, hegyek, hó és Sapporo (sör), délen pedig Kjúsú (Kyushu) és a kisebb, Sikoku (Shikoku). Még délebbre Okinawa szigeteit találjuk. A legismertebb, külföldiek számára legnépszerűbb turista helyek főleg Honsún találhatók. Mivel azonban az utazásom végén már délebbre, Oszakában voltam, kezemben az ingyen-shinkansent jelentő JR Pass vonatbérlettel, arra gondoltam, kihasználom az alkalmat, és „elugrok” egy másik szigetre, legyen az bármi.
Először Kyushu érdekelt, de annak főleg a déli része (Kagoshima) izgatna, illetve még távolabbi helyek, így idő hiányában és kényelmi okokból Shikokura ruccantam át. Shikoku a négy fő sziget legkisebbike, Japán keleti oldalán, a Csendes-óceán partján található, 18804 km2. Nevének jelentése „4 ország„, a sziget pedig négy prefektúrából áll. Szerencsére pont a „közelben” volt egy érdekes városka – mert ugye, ezek a helyek csak addig vannak közel, amíg a szuperexpressz állomásai tartanak, legalábbis, ha az időt nézzük.
Az út Oszakából mindössze 2h 20 perc, és ¥8,140-be kerül, úgyhogy ingyen tök megéri. :) Kiotóból is egyszerűen odajuthatunk, 168 perc alatt. Egy óra shinkansen (Okayamáig) plusz egy óra vonat (Marine Liner, a hidakon át) vitt el Takamatsuba (Takamacu), ami a második legnépesebb város a szigeten, kb. 427 ezren lakják. Shikoku szigetén összesen 4.5 millióan élnek.
Egyébként most először utaztam a Sakura shinkansennel (visszafele Hikari vitt), ami állítólag az egyik legkedveltebb szuperexpressz, mert 3×2 helyett széles, kényelmes, 2×2-es bársonyszékei vannak, meg gyors is. Bár a Hikarin is 287 km/h-t mértem visszafele, de Kyoto felett már csak 260 körül. Shikokut Honshuval a Nagy Szeto Hídhálózat köti össze, autóval, vonattal is át lehet jutni, de persze, kompok és repülők is járnak.
Takamatsu Shikoku észak-keleti partján található, Kagawa Prefektúrában, ami az ország legkisebbike. A város neve magas fenyőt jelent, amit valóban láthatunk itt, de ez ne tévesszen meg a klímát illetőn, mert mellette pálmafák is vannak, és már május végén borzasztó meleg volt, nagy páratartalommal. Így az sem meglepő, hogy az itt kapható regionális Kit Kat citrom-lime-mandarín ízű, és az olivabogyójuk is híres – legalábbis a szuvenírboltok tanusága szerint. Ami a citromos kitkatet illeti, finom, de csak olyan, mint más, citromos nápolyi (pl. Manner).
A sziget további nevezetessége a Shikoku Pilgrimage, vagyis az itteni, 88 templom körbeutazása. Ezt régen gyalog, ma már inkább busszal vándorolják végig a szerzetesek és hívők, eredetileg Kúkai nevéhez fűződik, aki a Kója-hegyen alapított végül szektát (Oszaka közelében, erről majd később). Az út egyik része egy 150km-es séta a Sódó-sziget (és templomai) körül, amely Takamatsutól északra található, és komppal lehet átjutni.
Ha szeretnénk elmondani, hogy ráléptünk egy pillanatra a Shikoku Pilgrim útra, azt a legkönnyebben a Yashima-ji templomnál tehetjük meg, a várostól félórányira (vonat, busz). Itt, a vulkáni láva fennsíkon van a fenti 88-ba tartozó templom, és az óceánra is szép kilátás nyílik. Takamatsuban szintén van egy nyitott falumúzeum a sziget Edo-kori építészetéről, a Shikoku Mura. A város két legfőbb látnivalója azonban a kastély (romja) és a Ritsurin-kert. Ez az egyik legszebb, régi japánkert az országban. A városközponttól 2km-re délre található, vonattal vagy gyalog is odamehetünk, nekem nem volt rá időm.
A kastély 1588-ban épült és a vonatállomástól, a főbb hotelektől pár perc sétával megközelíthető, egyike a kevés tengerparti kastélyoknak, a kikötő szomszédságában. A várárok vizét egyenesen az óceánból vezették be, és a fő torony, amelynek már csak a kő talapzata áll, ötemeletes volt. 1884-ben rombolták le, de a város szeretné helyreállítani. Ennek egyik fő akadálya azonban, hogy nagyon kevés kép maradt fenn róla, hogy milyen volt. Egy négy égtájra lebontott ábrázolást azonban találunk a torony (helye) előtt, amely azt mutatja, mit fogunk majd látni, ha újra felépül. Itt követhetjük nyomon a munkálatokat (japánul).
A kastélykert is nagyon szép, a vizesárkok, kőfalak és a városhoz illő, magas fenyők találhatók benne, valamit egy nagyobb – a külső fal sarkán levő – és egy kisebb őrtorony is díszeleg a vízparton, amit egyébként kintről is megtekinthetünk, ha esetleg sajnálnánk a belépőre a 200 yent. Én csak egy éjszakára ugrottam át, de megérte, és nem csak azért, hogy elmondhassam, hogy jártam Shikokun. Ennél jóval több időt is eltölthetünk itt, ha bírjuk a párás meleget (vagy korábban jövünk), sok itt a látnivaló, és pl. a Ryomaden sorozat is Shikokuhoz kötődik, mivel ott (Kócsi prefektúrában) született a főhős, még most is sok rjómás szuvenírt láttam.