Kaze tachinu – Szél támad (2013), japán anime, történelmi kalandfilm. Rendező: Hayao Miyazaki. A Studio Ghibli filmje, 126 perces. Zene: Joe Hisaishi. A filmet Japánban tavaly nyáron mutatták be, Amerikában pedig a minap. Magyarországi bemutatója április 17. a Cirko forgalmazásában. Golden Globe-ra, Oscar-díjra és Arany Oroszlánra is jelölték a filmet, helyettük azonban más, kisebb díjakból nyert sokat.
A történet főhőse Jiro (Horikosi Dzsiró), aki 1903-ban született, és később több repülő- és vadászgép (pl. Mitsubishi A5M, A6M Zero – melyek a japán flottát szolgálták a 2. Világháborúban) tervezőmérnöke volt. Gyermekkorától követjük nyomon életét. Már fiatalon a repülésről álmodozik, de szemüvegesként nem lehet pilóta, és inkább csodás repülőgépek tervezését tűzi ki célul, egy neves, olasz tervező, Caproni ihletésére, akivel sokszor találkozik álmaiban. Ez valóra is válik, és a fiatal Jiro munkába áll, tehetségét pedig sokan csodálják, miközben mindenféle technikai és egyéb akadályokat küzd le.
A lineáris sztorit a nagy, kantói földrengés töri meg, amely még lerajzolva is sokkoló. A káoszban azonban megismerkedik élete szerelmével, akivel többször is a szél hozza össze, elrepült kalapok, ernyők formájában – a szél, ami a film egyik központi témája. A film egyébként egy, a címre utaló idézettel indul Paul Valéry francia költőtől: „The wind rises, we must try to live.” Szél támad!… Élni, próbáljunk meg újra! (Tengerparti temető). A másik idézet, amely magától Jirótól származik – csak valami szépet akartam létrehozni -, mármint gyönyörű repülőket, az ami még Miyazakit megihlette. 2009-ben már csinált is ebből egy mangát. A másik ihletforrása pedig Tatsuo Hori: The Wind Has Risen c., 1936-os kisregénye volt, amely egy tüdőszanatóriumban játszódik.
A Jiró-féle szólam sokat szerepel a filmben amolyan kifogásként, mert azért mégiscsak emberek ezreit elpusztító vadászgépeket kreált. Ez – a témaválasztás – a film megítélőit is megosztotta, csakúgy mint a vásznon állandó szerepet kapó dohányzás. Ettől függetlenül azonban vérbeli Ghibli/Miyazaki filmet láthatunk, bár szerintem nem olyan egyedi, emlékezetes, mint az ismertebb klasszikusok (Chihiro, Nauszika, Totoro..), az álomjeleneteken túl nem sok fantasztikumost lehetett belevinni a sztoriba. Az érdekes volt, ahogy a repülők is szinte élnek, lüktetnek, és a sok szélfútta sorsforduló.. Egy-két vicces karakter és helyzet is volt, de nem éreztem túl izgalmasnak vagy meghatónak, bár kihozták belőle, amit lehetett. Kár lenne, ha Miyazaki tényleg itt hagyná abba.