Paint It Yellow (2006), indiai dráma. Rendező-író: Rakeysh Omprakash Mehra. Főszereplők: Aamir Khan, Siddharth Narayan, Soha Ali Khan, Kunal Kapoor, Madhavan, Sharman Joshi, Atul Kulkarni és Alice Patten. Zene: A.R. Rahman. BAFTA díjra jelölték, az Indian Film Academy díjaiból pedig 11-et nyert meg a film, amely India jelöltje volt az Oscar és Golden Globe díjakra is. A büdzsé 4.2 millió dollár volt, a bevétel pedig 15 millió.
Sue otthagyja állását, mert nem támogatják dokumentumfilm-ötletét, amin már régóta dolgozott, így fogja magát, és nekivág egyedül Indiában. A századelő forradalmának nagy alakjait szeretné filmre vinni, nagyapja naplója alapján, aki mint ellenséges, brit tiszt kísérte végig a történelmi eseményeket. Sue fiatal egyetemistákat próbál a szerephez megnyerni, azonban a hazafiság nagyon messze áll tőlük, reménytelennek látják az ország helyzetét, a korrupció, szegénység, kiúttalanság közepette, és inkább a szórakozás, pia, csajok érdeklik őket. DJ (Aamir Khan) viszont vonzódik Suehoz, így miatta kötélnek áll a banda. Idővel pedig „belenőnek” a szerepbe, ami lassan valósággá válik.
Bár többen ajánlották, a filmet eleinte csak a zenéje révén ismertem, tekintve, hogy A.R. Rahman írta (Warriors of Heaven and Earth, Jodhaa Akbar, Slumdog Millionaire.), és nagyon jó. A dalszövegeket Prasoon Joshi és Blaaze, indiai rapper jegyzik. Ez inkább hagyományos soundtrack, bár vannak benne táncos dalok, a téma miatt nem az a tipikus bollywood produkció, amiben akármilyen jelenetnél egyszercsak felbukkan 100 táncos. Az efféle klipek valahogy jobban beleillenek itt a sztoriba, és nem arról szólnak, hogy xy milyen ügyesen mozog, bár azért a szereplők mozgására sincs panasz.
A történet viszont figyelemreméltó, komoly és elgondolkoztató. A fiatalok jellemfejlődése lassan országos üggyé alakul, bár központi, egyetemes témája a jogainkért és hitünkért való kiállás. Az érzékeny témák a filmszalagon is túljutva a cenzúra hatóságig értek, és a Védelmi Minisztérium jóváhagyása mellett még az Animal Welfare Boarddal is kellett pár kört futni, hogy bemutathassák. (Kivágtak belőle egy lóversenyt.) Jól megírt sztori, remek színészekkel és rendezéssel, vizualitással. IMDb Top 250: #140.
A filmben egyébként a fiatal színészek által eljátszott, régi történetet is láthatjuk, barna tónusú, kosztümös kivitelben, az időben ide-oda ugrálva. Az akkori napló íróját a Lock, Stock and Two Smoking Barrels Winstonja, Steven Mackintosh alakítja, és ugyanebből a filmből hozták a film producerét, Angad Pault is. Aamir Khan pedig 40 éves volt a forgatáskor, de valami gyeremekiség az arcán meggyőzővé teszi egyetemista szerepben is, meg a 10 kiló minusz, amit mindezért ledobott. Ajánlom megtekinteni. Trailer.
Nemcsak a rajongóknak, hanem mindenkinek tiszta szívből ajánlom a filmet, amit én, ha a szívet-lelket melengető Roobaroo c. dalt meghallom, mind a mai napig megkönnyezek (és, ha nem az mp3 világában élnénk, már mindenképp rongyosra hallgattam volna). Persze, nemcsak az akkor már nemzetközileg is (el)ismert Aamir Khan, hanem diáktársait megformáló Sharman Joshi, Kunal Kapoor, Siddhart (ő játssza el Bhagat Singh-et) és a hazájáért életét áldozó pilóta, R. Madhavan, -ő már szintén „név” volt akkor- is kiváló alakítást nyújtottak és hozzájárultak az IMDb 8,6-os rátájához. És -bár, rólam tudható, hogy elfogult vagyok- ennek ellenére azt mondom, hogy nincs túlértékelve. Köszönöm az ajánlót, hétvégén meg is nézem újra, de már HD-ben.
Én is HD-ben láttam, megéri.