Megnéztem a Begin Japanology legújabb részét, ami a közértekről szól, vagyis a Convenience Stores (konbini) témáról, ami a sokféle terméket tartó, kiskereskedelmi boltokat, illetve azok hálózatait taglalta. És eléggé megdöbbentem. Ugyanis ezek közül a legnagyobb, a 16 orszában mintegy 50 ezer üzlettel rendelkező, franchise rendszerben működő 7 Eleven nekem mindig valami jellegzetesen amerikai dolognak tűnt, mintha ez lenne a közértek mcdonaldsja. Úgyhogy eléggé pofára estem, amikor rá kellett jönnöm, hogy a cég japán tulajdonban van. :)
Emlékszem, még először hogy meg is lepődtem, hogy milyen jó, jé, Tokióban is van 7 Eleven… Hát persze, mert övék mind. Sőt, a jelentősen kisebb területű Japánban kétszer annyi üzletük van, mint egész Amerikában, ahol a cég 1927-ben alakult. Mint neve mutatja, eleinte 7-11-ig voltak nyitva, de a japán verzió hamar éjjel-nappalira váltott. Ott korábban nem léteztek ilyen jellegű vegyesboltok, de egy vállalkozó szellemű üzletember, Toshifumi Suzuki behozta az ötletet, és 1974-ben megnyílt az első üzlet, Tokió Kōtō részén. Az első eladott termék egy napszemüveg volt.
Suzuki Amerikai útjáról a szerződéssel együtt egy 100 kötetes útmutatót is magával hozott, amit lefordítva csalódniuk kellett, mert csak a pénztárgép használatáról volt benne szó és hasonlók. Így maguknak kellett kitalálni, hogy mi a siker titka, ami végül is összejött, olyannyira, hogy az anyavállalat csődje idején, 1991-ben megvásárolták azt, és a 7 Eleven azóta japán. セブン-イレブン (szebun irebun). Az 50 ezer boltból 15 ezer a szigetországban található, sok ázsiai és amerikai üzletük is van. Európában kevésbé terjedtek még el, csak a skandináv országokban vannak jelen. De ami késik, nem múlik, gondolom – a most 80 éves Suzukinak ugyanis esze ágában sincs nyugdíjba menni.