Ez csak egy fél ismertető, mert az NHK televízió idei taiga dráma szériájáról van szó, ami heti egy adásból áll, egész éven át, és még csak a felénél tartok. Rendezők: Taku Kato, Masae Ichiki, Takuya Shimizu, Yoshiharu Sasaki. Író: Mutsumi Yamamoto. Főszereplők: Haruka Ayase, Hidetoshi Nishijima, Asuka Kudo, Kyoko Hasegawa, Hiroki Hasegawa, Toshiyuki Nishida, Gou Ayano, Shun Oguri, Shido Nakamura, Koji Kikkawa, Joe Odagiri, Furuya Kenji. Főcímzene: Ryuichi Sakamoto.
Yae cseresznyevirágja egy történelmi személy, Niijima Yae (Jae Nidzsima, 1845-1932), életét meséli el, aki mint Yamaoto Yaeko született az Aizu Domain, mai Fukushima tartomány területén, egy szamurájcsalád lányaként. A sógunátus felszámolását követő, 19. századi zűrzavarban, a Boshin háború idején jutott először kiemelkedő szerephez azzal, hogy a hagyományos nemi szerepekkel és a régi szamurájfegyverekkel szemben a különféle puskák szakértője és kiváló lövész volt. A háborút követően Joseph Hardy Neesima (Niijima Jo) felesége lett, aki az első, Amerikába szökött, majd ott komoly tanulmányokat végzett japán volt. Együtt segítettek a kereszténység terjesztésében, és megalapították a kiotói Doshida Egyetemet.
Ami a szereplőket illeti, a nagyobb nevek, Shun Oguri és Odagiri Jo igen keveset szerepelnek csak, ellenben szinte minden szokásos taiga szereplőt láthatunk más-más szerepekben. Figyelemre méltó még Furuya Kenji, aki a Shinsengumi egyik vezéralakját játssza, és ez az első színészi próbálkozása (jól sikerült), mert amúgy a Dragon Ash zenekar énekese. A főhőst alakítő Haruka Ayase is jó, nekem még az Aizu daimyot játszó Gou Ayanon akadt meg a szemem.
A sorozat zenéje is megjelent, nagyrészt Nakashima Nobuyuki írta, csak a főcímet szerezte Ryuichi Sakamoto, ez utóbbi pedig nem annyira tetszik, nagyon lehangoló. Bár végig stimmel a zene, ezt nem fogom külön hallgatni.
Mivel kb. ugyanabban az időszakban játszódik a történet, különösen az eleje, mint amit a Ryomaden vagy Acu hercegnő drámákból megismerhettünk, így ugyanazok a jelentős, történelmi személyiségek bukkannak fel benne (persze, más színészekkel), és ugyanazokat az eseményeket láthatjuk – azonban egészen más, gyakran ellentétes szemszögből, ami különösen érdekes. A sztoriban – mivel az Aizu hanhoz tartoztak, amelyet Kyoto védelmére, amolyan rendfenntartás célból odarendeltek évekre – jelentős szerepet kap a Shinsengumi csoport is, akik megítélése igen ellentmondásos, azonban népszerű témái a kort bemutató filmeknek, a Rurouni Kenshin is belőlük ihletődött.
Jó kis dráma ez is, vagy legalábbis eddig nekem mindegyik NHK taiga drama tetszett, látszik, hogy sok pénzt és munkát öltek belé. Annyira viszont messze nem jó, mint a Ryomaden volt, az Atsuhiménél pedig talán csak annyiból érdekesebb, hogy több esemény zajlik benne. Ettől viszont kicsit szétesettebb is, megpróbálják az egész ország minden részéről a fontos történéseket és személyeket belekeverni, és az Aizu klánon belül is rengeteg kiemelt karakter van, akiknek mind megvan a saját sztorijuk. Bár a történelmet már nem lehet megváltoztatni, az is a beleélés ellen játszik kissé, hogy a „rossz oldalon” vagyunk, folyamatosan tragédiák, pechek, hibák és vereségek kísérik az északi klán útját, és a múlt ismeretében nem lesz valami könnyű bármiféle happyendet kihozni belőle. Gondolom, a fukushimai történetet a cunámi miatt vették elő, és ennek remélhetőleg lesz is sok áldásos hatása az ottaniak életére, ugyanis a taiga sorozatok mindig óriási fellendülést hoznak a bennük szereplő helyszínek turizmusa számára. A fele pedig még hátravan, majd tudósítok róla, ha érdemes.
Ja, amúgy ez az aizui Tōhoku dialektus nagyon furcsa! Pedig már kezdtem megszokni a tosabent meg a satsumát. Az is van benne amúgy, mert mindenki autentikusan beszél.