Sinsegye (2013) koreai thriller. Rendező-forgatókönyvíró: Park Hoon-Jung. Főszereplők: Lee Jung-jae, Choi Min-sik, Hwang Jung-min, Park Sung-Woong. Ja-Sung lassan egy évtizede beépített rendőr a gengszterek közt, akik már túlzott hatalomra tettek szert cégbe szerveződésük és a korrupciós ügyek folytán. A rendőrség végül sok kudarc után egy újabb tervet eszel ki, hogy meggyengítsék a bandát, és ehhez ő is kell. A nagyfőnök épp meghal, és az utódlás miatti harcba már nemcsak a legnagyobb bandák, de a rendőrség is beleszól. Ám ahogy mindkét oldal eszközei egyre durvábbak, és gyarapodnak a veszteségek is, már nem olyan egyértelmű, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy „új világ” kezdődhetne a koreai filmiparban is, ha ilyen filmeket csinálnának, évek óta nem láttam ehhez hasonló, kiváló krimit. Hangulatos, drámai, izgalmas, stílusos. Pedig nem is rövid (134p), mégis marad a végére is fordulat, a különböző karakterek, szituációk kellően bonyolultak, a rendezés látványos, az erőszak durva, komoly film. Csak nikotin-elfonástól szenvedőknek nem ajánlom, úgy tűnik, a koreai gengszterek és rendőrök számára is a stresszoldás egyetlen, kimeríthetetlen módja a cigi.. A film noir hangulathoz persze sokat ad a remek zene is, Jo Yeong-wook írta, aki főleg Park Chan-wookkal közös munkái révén ismert (JSA, Oldboy etc.), de én pl. a Some c. filmhez írt soundtrackjét kedvelem leginkább. Remélem, ezt is kiadják.
A színészek is jók, nyilván Choi Min-sik a húzó név (Oldboy), aki a rendőrfőnököt alakítja, de igazából nem ő, hanem a két fiatalabb főszereplő, Lee Jung-jae (Il Mare, Typhoon, The Thieves) és Hwang Jung-min viszik a pálmát, utóbbit legjobb színésznek is jelölték az idei Baek Sang Film Awardson. A Road Movieból is ismerős lehet, és A Bittersweet Life-ban is volt. Vannak a filmben durva jelenetek, de mégsem rakták tele öncélú tömegverekedésekkel, mint szokásos, igényes film. Le is csaptak már rá, a Sony Pictures fogja csinálni a remake-et (Will Fetters lesz a forgatókönyvíró). Gyorsan nézzük meg, mielőtt még elrontják. :) Előzetes.
Többen is vádolják a rendezőt azzal, hogy egyértelműen a Keresztapa-trilógiát és az Infernal Affairs-t másolja a történettel. Azért nem értek ezzel egyet, mert – szvsz – a történet maga igazából másodlagos a filmben, sokkal zseniálisabb a koreai társadalom minden szegmensében fellelhető merev, már-már feudális hierarchikus berendezkedés részletgazdag ábrázolása. (Ne gondoljuk, hogy csak a koreai maffiában működnek igy a dolgok.) Az utóbbi években csak a The Unjust, a Nameless Gangster és a New World tudta hozni ezt a zseniális elegyét a hierarchia iránti tiszteletnek és kifigurázásának. Amúgy is szerintem a New World sokkal inkább az Unjust „folytatása” – ja, hogy annak is Pak Hundzsong volt a forgatókönyvirója? :-))) De az akkor még csak forgatókönyiróként tevékenykedő fiatalember iszonyú sokat tanult az Unjust rendezőjétől, a „veterán” Rju Szüngvan-tól (meg is néztem, a New World végén a köszönetnyilvánitásoknál első helyen szerepel Rju rendező), a film feszes tempóját, a hideg szineket, a kamerabeállitásokat, a zenei motivumokat illetve a stáb nagy részét kölcsönözte az elődjétől. Ez mondjuk mit sem von le a film értékéből, én ezt is egyértelműen zseniálisnak tartom, ráadásul talán „nézőbarátabb”, mint az Unjust, ami erősen megosztotta az európai nézőket (ugyanakkor Ázsiában, ahol értik a kulturális utalásokat, millió dijat zsebelt be).
Szóval a mi szerencsénk, hogy egy baromi tehetséges forgatókönyviró ráadásul még baromi tehetséges rendezőnek is bizonyult… (Én már a Showdown-t, az első rendezését is nagyon birtam amúgy.)
A zene nekem is egyből megütötte a fülemet, iszonyú jó, én is le akarom majd tölteni.
És hát az alakitások….Csve Minsik-kel időnként gondjaim vannak, erőteljesen hajlamos túljátszani a szerepeit, de itt most pont attól eszméletlen jó, hogy visszafogott és nem akar előtérbe nyomakodni. A film elsősorban Hvang Dzsongmin jutalomjátéka, nem mintha ez lenne az első zseniális alakitása, én a Bloody Tie-ban és az Unjust-ban birom őt a legjobban. (Bár az az igazság, hogy benne is van egy jó adag ripacskodásra való hajlam, lásd a „viccesebb” filmjeit.) Ahogy kileheli a végén a lelkét, attól leesett az állam. Ja, pont ez volt az egyik kedvenc elemem a filmben, a rengeteg szuperközeli felvétel, amikor a szinészeknek egy-egy arcidegrándulását is látni lehet.
I Dzsongdzse is brilliáns az ‘undercover’ zsaru szerepében, szerencsére most nem a „szépfiút” kell játszania, egyszer sem látjuk a hasizmait és habár ez igen sajnálatos, a tehetsége kárpótol minket.
A legkellemesebb meglepetés azonban számomra a negyedik „főszereplő”, Pak Szongu, aki a „kifinomult” főnököt játssza, nem is akárhogyan. Őt sajna még csak kisebb szerepekben láttam és nem is nagyon figyeltem rá különösebben, itt viszont most levett a lábamról azzal, ahogy az elegáns üzletemberből egy perc alatt átalakul a valaha volt utcai késes gengszterré.
És hát dicséret illet minden mellékszereplőt, még azokat is, akik meg sem szólalnak a film során, mindenki alázatosan teszi a dolgát – talán ezt kéne a koreai filmesektől eltanulnunk….
A humor-faktor sem elhanyagolható az értékelésnél, bár tudom, hogy az első alkalommal, amikor megnézi az ember, még annyira a székbe szegezi a történet, hogy szinte fel sem figyel a szarkasztikus humorra, pedig tele van kis finomságokkal.
A történet ordit a folytatásért, annyi meg nem magyarázott elem van benne, remélem, ezt is trilógiának szánják – egy a Goldmoon további sorsáról, egy pedig arról szólna, hogy vidéki suttyóból hogy sikerült maffiafőnökké válni Dzsong Csong-nak és hogy a felemelkedésében mi volt a szerepe I Dzsaszong-nak….
köszi a részletes véleményt :)
az említett filmekkel való összehasonlítás bennem fel se merült, attól még nem lesz Infernal Affairs, mert beépített rendőr van benne, de nyilván adódhatlak belőle hasonló szituációk. A zene sajnos szerintem nem jelent meg (még), különben már hallgatnám :)