Kínai-hongkongi dráma, 2013, írta, rendezte Wong Kar-wai. Főszereplők: Tony Leung, Zhang Ziyi, Chang Chen, Zhao Benshan, Song Hye-kyo, Wang Qingxiang. Zene: Shigeru Umebayashi és Nathaniel Méchaly. Operatőr: Philippe Le Sourd.
Le kéne szoknom róla, hogy a rendező neve miatt nézek meg egy filmet. Bár Wong Kar-wait imádtam a 90-es évek közepén készült alkotásai (Chungking Express, Fallen Angels) és a korábbiak miatt, az azt követőek (pl. 2046) nézhetetlenül unalmasak voltak, amit ez az új film képes volt még űberelni. Persze, sokan lesznek, akik már csak a név, vagy a vélt vagy valós művészkedés, a lassított felvételek, repülő vízcseppek meg hasonlók miatt nagyra tartják, szerintem mint film tragédia. Ha nem tudnám, hogy Ip Man életéről szól, sosem jövök rá, mert a már megismert történetből szinte semmi nincs benne, de tájékoztatást azért kapunk bőven, mert a narrátor – részint a főszereplő – végigdumálja az egész két órát, amiből egyébként még lehet, hogy négyórás, rendezői változat is lesz, attól mentsen meg az ég.
A Wing Chun kungfu alapítója, Bruce Lee mestere, Ip Man életét bemutató történet a főhős 40-éves korában kezdődik, Foshanban, az 1930-as években, amikor is a korábbi idill rövid bemutatása után sokkal rosszabbra fordul minden. Közben néha verekednek lassítva, de mindenképp szétbontva a berendezést. A „betépve képzelem el” sztorivezetést még elfogadhatnánk, ha esetleg a korábban megszokott, Christopher Doyle-i vizualitás adódna mellé, de ez a félig cgi vízcsepp-fesztivál inkább illik mondjuk a Storm Ridersbe.
Tonyhoz szerintem egyátalán nem passzol a szerep, és azért egy ilyen történethez legalább valami amatőr harcművész sem ártott volna, Ziyi sokkal jobban játszott. A japán inváziót viszont, ami a nemzeti érzelmű kínai filmművészet egyik kedvenc topikja, szinte átugrották, és később elég gyorsan telnek az évtizedek is – hőseink természetesen nem öregszenek közben – míg a Hongkongban rekedt, idős mester tanításba nem kezd, de ebből sem mutatnak semmit. Kapunk ellenben mindenféle zavaros, de nagyon komoly harcművészeti és életfilozófiát.
A verekedések inkább wuxiába illő, irreális mutatványok, de semmi új nincs bennük. Néhány jelenet, beállítás azért szép, szuper videoklipet lehetett volna csinálni belőle, ha csak 10-20 perces. Az abszurd sztori, a lassú, hosszú végigdumálás, az erőltetettség viszont értékelhetetlenné tette számomra a filmet. Aki más véleményen van, kommentben ossza meg az élményeit! :)
Nem lenne ez rossz, ha nem úgy adnák elő, mint Ip Man film. :) A Donnie féle változatok után helyenként feltört belőlem a „hát ez meg mi a fene?” érzés, miközben néztem. A történet vezetése ugyanolyan kaotikus és követhetetlen, mint az Ashes of Time-ban volt (ugrálnak össze-vissza az idősíkokban totál értelmetlenül), a bunyókból meg azok tetszettek inkább, amikben Zhang Ziyi is benne volt. Chang Chen karaktere szintén a totál kidolgozatlan szálak egyike volt, ha csak ennyit szerepelt és gyakorlatilag semmi köze nem volt a többiekhez, akkor minek rakták bele egyáltalán? Szóval szép volt, meg jó volt, már ahol, csak nem az, mint aminek lennie kellene.
Hát igen, akit Ip Man érdekel, annak mindenképp a Donniesat ajánlom.
Tegnap néztem meg ezt a filmet és teljes mértékben egyetértek a rendezővel és ezzel a filmjével kapcsolatban írtakkal.
Szerencsére készült sokkal jobb (és e mellett nem utolsó sorban emberibb és reálisabb) film Ip Man életéről, ilyen az általam ma látott Ip Man: The Final Fight Herman Yautól: http://en.wikipedia.org/wiki/Ip_Man:_The_Final_Fight
Igen, ezt sokan dícsérik. A Donnie Yenesek is megvoltak?
És ez a The Legend Is Born folytatása egyébként?
Én is azt olvastam, hogy a folytatása, de nem láttam még a The legend is bornt (tudom, hogy fordítva kellett volna megnézni, de előbb jutottam hozzá a The final fighthoz).
A Donne Yeneseket is láttam anno, ahogy te is írsz erről, nekem is sok volt a nacionalista felhang.
A film 10/10-es ti meg kezdjetek el vmi belső v. külső stílust gyakorolni.., a posztíróval együtt..
„…A verekedések..” , „…mindenféle zavaros, de nagyon komoly harcművészeti és életfilozófiát.”
…
A kommented alapján neked is lenne mit tanulnod.. de ha tetszett a film, az nem baj.
Folyamatosan azon vagyok járom az utam és tanulok.
(„Aki nem magát fejezi ki, az nem szabad.” Bruce Lee: Tao of Jeet Kune Do)