Ryomaden

Úgy tűnhet, hogy egy ideig elhanyagoltam az oldalt, de valójában csak egy 37 órás „filmet” néztem meg, röpke egy hét alatt, ami azért szép teljesítmény. Egy 48 részes sorozatról van szó, amelynek epizódjai az első és utolsó kivételével 45 percesek. Volt, hogy kilencet néztem végig egyszerre, úgyhogy talán sejthető az is, hogy tetszett. :)

Az olvasó talán emlékszik, hogy jutottam ide, a Rurouni Kenshin filmzenéje révén kerestem meg Naoki Satotól a Ryomaden hasonló hangulatú, kitűnő soundtrackjét, és ha már így alakult, kíváncsi lettem a sorozatra is. Az első rész alatt alakult ki az addikció.

A Ryomaden (Rjóma legendája) az NHK televízió 2010-es évi történelmi drámája volt, minden évben van egy ilyen sorozat már évtizedek óta, ú.n. „taiga drama„, ez a 49. volt. Ezek a soroazatok mind történelmi témájúak, de részben fiktívek is, hiszen a szereplők mindennapjairól még az újabb időkből sem feltétlenül van annyi információ, amiből kijön egy évre való dialógus és érzelem. A sztorik többnyire a szamurájkor zűrösebb időszakaiban játszódnak. Ez a film a sógunátus legvégét, a császári uralom visszaállításához vezető eseményeket – és a mindezt létrehozó kulcsfigurákat – mutatja be.

Egy ilyen eseménydús, óriási változásokkal, jelentős fordulatokkal és különleges emberekkel teli időszakról nem is nehéz szórakoztató, izgalmas, érdekes filmet forgatni, de ettől függetlenül is nagyon színvonalas a sorozat minden része, a történet, a rendezés, a kíváló színészek, minden a toppon volt. Nem voltak fölösleges töltelékrészek, időhúzás, sőt, inkább úgy kellett belepréselni az egy évnyi anyagba mindazt, ami a valóságban lezajlott. Ahogy odaértek az angolok a lezárt ország partjaihoz a hatalmas gőzhajóikkal, olyan volt, mint egy alien invasion, mint amikor betakarja az eget egy bolygóméretű űrhajó – félelmetes, felfoghatlan. Aztán pár évvel később már úgy furikáznak a japánok a sajátjaikkal a városok közt, ahol addig 30 nap volt a gyalogút, mint ahogy mi pattanunk fel a metróra. Nagyon izgalmas lehetett a történelem sűrűjében lenni. (Bár a mai világ technológiai változásai is óriásiak, mégis észrevétlenebb.)

Mint a címből is kitalálhatjuk, a főhős Sakamoto Ryoma, egy alacsony rangú szamuráj a Tosa klánból (egyébként sokan végig Tosa-dialektust beszélnek, ne innen tanuljunk japánul!:). Lázadó, önbizalommal teli, mindenkivel megértő, könnyed, de nagyon komoly figura, aki feladta mindenét, hogy megismerje a világot, Edoba (Tokió) ment kardmesterré válni, majd részt vett az ország haditengerészetének megalapításában, összehozott pár ellenséges klánt, segített mindenféle embereknek, céget alapított, és megszűntette a Tokugawa sógunátus több száz éves uralmát. Mindezt a többi szereplők nagy részéhez hasonlóan, huszonéves fiatalként követte el, ami külön döbbenetes. Még az őt alakító színész, Masaharu Fukuyama is már 44. A történelmi Ryomát viszont 31 évesen megölték, erre a sorozatban is folyamatosan figyelmeztetnek már a vége felé, a narrátor próbálja tán felkészíteni a nézőket, hogy x év x napja, „már csak 3 hónap Ryoma meggyilkolásáig”.. Rövid, de kalandos élete alatt annyi ellenséget szerzett, hogy még ma sem tudni egyértelműen, hogy ki állt a merénylet mögött.

A különböző uraságok, hadvezérek, fontos személyek mellett a történet másik főszereplője, aki mindezt narrátorként elmeséli, Iwasaki Yataro (színész: Teruyuki Kagawa), aki szintén ugyanonnan jött, szegény családból, és főleg anyagi ambíciók hajtották, illetve a Ryomával való ellentmondásos viszony. Végül ő alapította meg a Mitsubishi céget. (Hajózással indult, szénbányászat, bank, acélgyártás, replők, ingatlan.. Egy külön, izgalmas világ ezek a japán óriáscégek. Az autómárka szinte lényegtelen, minden van, még a Nikon kamerák és a Kirin sör is az övék.) Bár a későbbiekben Ryoma bőrbakancsot viselt a szamurájöltözékéhez, Yataro képviseli igazán a változó világot, amit gondolkozásával is követni tudott, és a szamurájgatyához is zakót vett fel.

A számtalan bonyolult, jól kidolgozott karakter a történések mellett is külön izgalmassá teszi a sorozatot. Az ismertebb személyek közül még szintén a Tosa-klánból jött Izo, a bérgyilkos, róla egy egészen más képet kapunk, mint ami Miike filmjében vagy a Tenchu!-ban volt. Őt Takeru Satoh alakította, akit nemrég a Rurouni Kenshin címszerepében láthattunk, ahol szintén kétségek közt vergődő bérgyilkost alakít.

A fentieken túl még egy zseniális dolog volt az epizódok végén, ami a Taiga-drámák hagyománya, hogy bemutatják az adott részben látható térséget, épületeket, várost, személyt, a vele kapcsolatos múzeumot, szentélyt, sírhelyet, valóságos emlékeket. „Itt áll még a ház, ahol”.. „íme a vérfolt a ruháján amit a harakirihez viselt” „itt láthatuk a fontos dokumentumot”, „a vasútállomástól 10 percre” stb. Remek kis turisztikai spotok, amelyek hatására a népszerű sorozat számos rajongója meglátogatta ezeket a helyeket. A Tosa-klán otthonául szolgáló, mai Kochi (Kócsi) prefektúrában (Shikoku szigetén) abban az évben a sorozat kb. 52 milliárd Yennel dobta meg a turisztikai bevételeket, és a későbbi események helyszínéül szolgáló Nagasaki is 21 milliárdot profitált belőle.

Rendező: Keishi Ōtomo, írta: Yasushi Fukuda. Zene: Naoki Satō. Főszereplők: Masaharu Fukuyama, Ryoko Hirosue, Teruyuki Kagawa, Nao Omori, Shinobu Terajima, Shihori Kanjiya, Takeru Sato, Shōsuke Tanihara, Keizo Kanie, Yo Oizumi, Hiroyuki Miyasako, Kotaro Satomi, Ikkei Watanabe, Tetsuya Takeda, Yu Aoi, Yōko Maki, Munetaka Aoki, Masaomi Kondō, Shōsuke Tanihara, Katsumi Takahashi, Taizō Harada, Tim Wellard. A külföldieket alakító színészek közt egy Japánban élő, magyar matematikus-zsonglőr, Frankl Péter is felbukkant. A főbb karakterek esetében – részben a sminekeseknek, stylistoknak, de a szereplőválogatásnak is köszönhetően – sikerült a történelmi személyekre igencsak hasonlító arcokat találni.

A sorozatot az NHK-n keresztül, felirat nélkül vetítette az amerikai, kanadai, brazil tv is, feliratozott verzióban pedig láthatták a thaiok, tajvaniak, koraiak, a hongkongiaknak pedig szinkronos változat is volt. A sorozatot négy szezonra bontva adták ki bluray és dvd box setekben, egyenként 3-4 koronggal, felirat nélkül (és igen borsos áron). A filmzene négy cd-n jelent meg. Angol fansub létezik, magyar nincs. Ryoma szobra: