Ryomaden OST

A zeneszerzőjében azonos, témájában hasonló Rurouni Kenshin filmzene hatására belehallgattam a Naoki Sato (Szató) szerezte Ryomaden (vagy Ryoma Den, Rjóma legendája) filmzenébe, és gyorsan rá is kattantam. Bizonyos szempontból még jobb is, mint a másik, és mindenféleképp több, mivel négy lemez is megjelent belőle, összesen 68 dallal, amiből a lényeg azért főleg az elsőn található húsz.

A japán NHK televíziónak már a fekete-fehér idők óta vannak ún. „taiga” drámái, hosszú, egy éven át futó tévésorozatai, amelyek történelmi témákat, és főleg a szamuráj-kort mutatják be. A Ryōmaden a 49. ilyen széria volt, amelyet 2010-ben játszottak, és nagy népszerűségre tett szert, a fiktív főszereplő szülőhelyén 23 millió yenes plusz bevételt könyvelhetett el a turizmus a tévérajongók miatt. De a filmről majd inkább, ha végignéztem a 38.5 órányi adást.. A történet kb. ugyanakkor, a 19. sz. második felében játszódik, mint a Kenshiné is. A zenére visszatérve, mint már említettem, ebben is énekelt Lisa Gerrard (Dead Can Dance). Ezzel indul a film és a cd:

Annak idején nagy viták voltak rajongókörökben a dalszöveg kapcsán, hogy ki mit hall, de aztán a művésznő tisztázta a dolgot, mármint, hogy zagyvaságokat énekelt csak. Mellette az NHK Symphony Orchestrat hallhatjuk. A félreértések elkerülésére végett viszont megjegyezném, hogy bár tetszik a hangja, egyátalán nem miatta jött be a lemez, nagyobb rajongója lettem a komponistának.

Engem konkrétan a második trackkel vett meg (残炎 – Zanen), amiben sajnos nem tudom, hogy ki gitározik, de totál Pink Floydos a négy perc, elszállós, instrumentális szóló. Aztán jönnek a szokásos, szimfonikus darabok, de gyönyörű mind. Az akciórészeknél becsúszik alá egy kis dzsi-dzsi meg visszhangos gitár, aztán terjengős, lírai, klasszikus darabok jönnek. A 9. szám pedig egy csodás, romantikus zongoradarab. A 11-ikre visszatér a női vokál, mellé férfi is, epikus, vonósos kísérettel. A dráma, izgalmas részeket szívbemarkoló, lírai darabok váltják, és szerencsére nem csak morzsák – a dalok többsége min. 2-3 perces, de van 5 is. A téma hangulata valahogy átjön, de a zene ezúttal nem annyira japános. Itt végighallgathatjuk (a dalcímek és playgombok nyomogatásával), meg itt is (fordított sorrendben vannak).