2011-es, japán dráma, rendezte Ryūichi Hiroki. Főszereplők: Misako Renbutsu, Yukichi Kobayashi, Nahana. Előzetes itt.
Leginkább Ryuichi Hiroki miatt néztem meg a filmet, illetve csak úgy. A rendezés jó volt, de maga a történet nem kötött le annyira, bár komoly téma, de túl eseménytelen, lassú. Inkább arra volt jó a film, hogy ex-turistaként ismerős helyeket nézegessünk, lévén a főhősnő végig Akihabarán sétálgat, esetenként 5-10 percig is vágás nélkül. Mindezt egy őt követő kézikamera szemszögéből nézhetjük, mintha mi is ott lennénk, csak kár, hogy nem tudunk néha elfordulni másfelé, vagy bemenni a Mister Donutba a túloldalon. A sztori egy lányról szól, akinek több éve, 2008-ban itt ölte meg egy – valós – ámokfutó a barátját, és azóta sem tud túljutni a megrázkódtatáson, csak bolyong a környéken. Aztán találkozik emberekkel, és segítenek egymásnak. A filmet ráadásul közvetlenül a 2011-es földrengés után vették fel, 6 nap alatt, és bár eleinte aggódott a rendező, hogy ez baj-e, valahogy beleszőtték azt is a történetbe. A végére egész érdekes is lett, ha ráhangolódunk, nem rossz.