A név sokaknak ismerős lehet, még aki nem is látta, olyan régóta, és olyan sok formátumban dolgozták már fel Nobuhiro Watsuki fenti mangáját. Kenshin története a Meiji kor kezdetén zajlik, amikor már végképp semmi szükség kardforhatókra. Az 1994-1998-ig futó manga 28 kötetet élt meg, mielőtt újranyomtatták, kisregényeket írtak belőle, és számos videójáték is készült. Ezek után jött a meglehetősen sikeres tévésorozat, amit Japánon kívül is adtak, ill. megjelentettek, és 95 epizódig tartott. Ebből anime játékfilmet gyártottak 1997-ben, ami szintén jól ismert lett, Amerikában a Samurai X címet húzták rá, de aztán a lemezkiadásnál visszatértek az eredetihez. Egy kétrészes animációs film a történetből megjelent idén is, de most már térjünk a lényegre: az élőszereplős filmadaptációt idén augusztusban mutatták be a japán mozik, és elég jól szerepelt, 64 országba adták már el.
Keishi Ōtomo rendezte, a főszereplők: Takeru Sato, Emi Takei, Munetaka Aoki, Teruyuki Kagawa, Yu Aoi, Yosuke Eguchi. A címszereplőt alakító Takeru Satot a Kamen Rider filmekben láthattuk, ill. a Goemonban, ahol Yosuke Eguchi volt a főhős, neki itt most egy kisebb szerep jutott. Emi Takei az Ai to Makotoból lehet ismerős, a sokkal helyesebb Yū Aoi filmjeinek pedig se szeri, se száma (pl. Hana and Alice, Hula Girls, Mushishi). Zene: Naoki Sato.
Hitokiri Battōsai bérgyilkosként kaszabolta ellenfeleit egészen a Toba-Fushimi csatáig, amikor is beköszöntött az új, modern kor és béke, és megesküdött, hogy többet nem öl, még a kardján is a hátoldalra rakatta az élt. Egy évtizeddel később folytatódik a történet, amikor egy gyilkosságsorozatért valaki Battosai néven vállal felelősséget, ám ez nem ő. Az igazi Battosai Himura Kenshin néven bolyong, és segíteni próbál másokon, pl. egy dojot egyedül megörökölt lánynak is, amely incidens során aztán jól belekeveredik a helyi problémákba. Egy gátlástalan, ópiumkereskedő üzletember terrorizálja a környéket, és a gyilkosságokhoz is köze lehet, Kenshinnek pedig szembe kell nézni a múltjával.
Azt hiszem, az animefilmet lehet, hogy láttam, de már nem tudom, rég volt, úgyhogy nekem igazából ez az első, és szerencsém van. Mert így nem kell végigjárni a szokásos utat, hogy „bezzeg a manga jobb volt”, „nem is hű a sztorihoz”, „miért nincs olyan vörös haja, mint az animében?” stb. Egyszerűen csak egy szórakoztató, jó kis filmet láttam, sok akcióval, érdekes történettel. Külön megemlíteném a remek filmzenét, ami nálam mindig sokat számít a film hangulatához, és most pont olyan lett, mint amit ilyen kardozós filmekhez szeretünk, különleges, epikus, akciódús. Van benne pengetős, japános vagy épp hegedűszóló, rockos darabok. Külön is érdemes meghallgatni, megjelent CD-n. Naoki Sato először a Black Belt filmzenéjével nyert meg, de pl. a Sword of the Strangerhez is szépet írt (ajánlott filmek), a mostani a legjobbja eddig szerintem.