Megmondom őszintén, nem igazán érdekelt a Sha Po Lang, amikor megvettem rá a jegyet, mert már láttam. Egyedül a film utáni, Donnie Yennel való, élő beszélgetésre izgultam rá, annál inkább. Annó ugyanis nem dobtam hanyatt magam a filmtől, de inkább ne hánytorgassuk fel a hülyeségeket, amit írtam róla, mert a hongkongi akciófilmipar 2005-ös remeke igenis nagyon jó, aki még nem látta, szerezze be a DVD-t, ill. azóta van bluray is. Az amerikai címe Kill Zone, a magyar SPL A bosszúhadjárat. Egyébként szintén a New York Asian Film Festival keretében láttam ugyanitt (a Lincoln Centerben) tavalyelőtt az Ip Man 2-t. Abban is Donnie plusz Sammo Hung volt a hőszereplő, és utóbbi jött el vendégként. Most fordítva. Donnie Yen kapta meg a fesztiváltól az idei Star Asia Awards díjat, amelyet a Wu Xia ma esti bemutatója előtt fognak átadni.
A 2005-ös, hongkongi harcművész-akciófilm rendezője Wilson Yip volt, ekkor indult Donnieval az a gyümölcsöző együttműködésük, aminek később olyan filmeket köszönthetünk, mint a Dragon Tiger Gate, Flash Point, majd pedig jött az Ip Man és Ip Man 2. (És talán Ip Man 3 is..) Az SPL-ben Donnie mellett Simon Yam, Sammo Hung és Wu Jing voltak a sztárok, és a két fő verekedést az utóbbi kettővel abszolválta Yen.
A film egy rendőrnyomozó (Simon Yam) és egy brutális gengszterfőnök (Sammo) ellenségeskedésével indul, a rendőrcsapat mindent megpróbál, hogy végre lecsukhassák az egyik társukat is megölő bűnbanda vezérét. Amikor a Simon Yam játszotta rendőr a nyugdíjazáshoz közeleg, új főnököt kapnak Donnie személyében, aki hamar belekeveredik a többiek elkeseredett és már a törvényi kereteket is elhagyó küzdelmébe. A sötét hangulat, a durva és látványos akciók jelentik a film erősségét, amihez sokat hozzáadott a Chan Kwong-wing írta remek soundtrack (sajnos azóta se jelent meg).
Mondjuk, a történet egyes részeit, fordulatait, karaktereit most sem tartom túl meggyőzőnek (néha semmi értelme nem volt), de tegnap elkábított a Donnie-mámor, másrészt pedig mozivásznon kb. annyiszor jobb a film, mint ahányszor nagyobb a képernyő. Egész más élmény a híres sikátorbunyót (Wu Jing vs. Donnie) emberméretű alakokkal nézni, teljes hangerőn, és úgy, hogy a film előtt még besétált is a hús-vér sztár.
Donnie Yen gyönyörű. Már nem a stylistja és a fodrásza eredményein ámulok, most nem volt rajta semmi különös, csak igényes, elegáns-laza ruha, világos zakó, és oldalt szegecsekkel kivert sportcipő, de nagyon jóképű és jóalakú. •nyálcsorg• Beköszönt, és a film után jött vissza, hogy leüljön a szervezőkkel egy interjúra, majd a közönség néhány kérdésére is válaszolt, eről majd külön írok, mert érdekesek voltak.
Ajándékot is hozott a nézőknek, egy-egy műanyagmappát (lásd jobbra), és a film után alá is írta, a körbe kígyózó sor alapján kb. mindegyiket. Fotózkodni nem lehetett, a tömeget sietve tolták végig, de egy köszönésre és mosolyra azért jutott idő, és kezet is nyújtott mindenkinek, barátságos, puha, meleg keze van. :) Ezt egyébként már előtte is néztem, milyen művészi, vékony ujjai, finom keze van, ami inkább a zongorista-énjéhez illik, hogy a csodába nem verte még szét? Valahogy úgy képzeltem, egy harcművésznek minimum bütykös, sebhelyes, leharcolt ujjai vannak, és nem olyan selymes bőre, mint egy atrix-reklám..
A legmenőbb azonban Donnie Yenben az, hogy mennyire normális. Semmi sztárallűrje nincs, és valahogy a természetes, korrekt viselkedése a rajongókra is átvetül, így aztán szépen, kulturáltan álltunk sorban, és nem sikítozott senki, csak a vakuk villogtak.
eléggé cool a szerplőleosztás,és Donnie Yen az Donnie Yen,mese nincs.most fogom megnézni kiváncsi vagyok
Jobb későn, mint soha :)