Yawarakai Seikatsu (2005, japán), rendezte: Ryuichi Hiroki. Akiko Itoyama regénye alapján. Fsz: Shinobu Terajima, Etsushi Toyokawa, Akira Emoto. A film ill. a regény bizonyára életrajzi elemeket is tartalmaz, az írónő, Akiko Itoyama, politológusként végzett, majd háztartási gépeket árult, és saját pszichózisa hatására fordult az íráshoz, ami után megnyerte a 134. Akutagawa Díjat. A film főhősnője és több szereplője is mániás depresszióban szenved, de inkább az emberi kapcsolatok és hétköznapi hangulatok vannak a fókuszban. A néhol lehangoló, de kedves, emberi történetet a bemutatás módja teszi még érdekessé, a művészi látásmód, amit a rendezőtől korábban is láthattunk (pl. L’Amant). Bár talán a rendező Vibrator c. filmjével közelebbi a kapcsolat, a producer és a főszereplőné (Shinobu Terajima) okán.
Yuko 35 éves, a fenti bajára gyógyszereket szed, munkája nincs, valamiféle blogot ír, és sokat fotóz. Egy unalmas, de pont ettől érdekes városrészbe költözik (Kamata, Tokió), majd különféle ismerősökkel találkozik. Volt iskolatársa politikus, unokaöccsével Kyushun találkozik újra, a netről pedig megismerkedik egy fiatal, bipoláris gengszerrel, valamint egy K nevű perverzzel, aki ennek ellenére nagyon udvarias, szimpatikus figura. Publikus helyen szeret nőket izgatni, Yukonak meg magányában nem is jön rosszul a dolog. A cím, szó szerint „puha élet”, a kemény valóság ellentéteként merül fel, mint igény, a szereplők részéről. A színészek jók, a film mondanivalója, ha van, nem annyira fontos, de érdekes, más oldalát mutatja be az életnek Tokióban. A furcsa szereplők és furcsa helyzetek ellenére nagyon életszerűnek tűnik, és ha a depresszió annak számít, akkor egész hangulatos is.