Iga, Ueno, nindzsák

Hegyek! Már az oszakai park zöldjétől is odavoltam, és mikor megláttam a hegyeket, kis, már-már alpesi folyócskával a falvak mentén, nagyon megörültem. A Mie prefekturában, Iga tartományban levő Uenoba (ami nem tévesztendő össze a Tokióban levővel), elég körülményes eljutni, bár az út 3/4-ét megtehetjük JR passzal, viszont min. 3-4-szer át kell szállni (Oszakából vagy Kiotóból). Amihez nem árt pontos menetrend, és az állomások, vonalak, irányok megértése, leolvasása…

Iga-Ueno Stationig visz az állami vonat, völgyeken át, erdők és falvak mellett vezető úton, nagyon hangulatos. Innen a még aranyosabb, privát Iga-vonatra kell szállni, pár megálló, 250 Yen. Mivel ez nindzsavidék, a vonat is nindzsás, az állomáson is ilyen figurák várnak, és a város közeli utcáin is mindenhol bújkálnak a villanypóznán meg a résekben…

Ueno viszonylag nagy, de mégis olyan falusinak tűnik, nem könnyű boltot találni, a térkép szerint kórházakkal és templomokkal van tele, minden sarkon. Hm. Koradélután érkeztem, minden zárva volt, bevittem a csomagom a hotelbe. Legnagyobb meglepetésemre a nindzsák tudták, hogy jövök! :) Mondom, hogy foglaltam mára, erre „igen, persze, itt írja alá”, és elémtolják a nevemmel kitöltött papírt, még mielőtt bemutatkoznék. (Vagy az is lehet, hogy én voltam az egyetlen vendég, haha. Meg fehérembert se láttam a környéken..)

Villanypózna helyett nem inkább a kastély falán kéne mászni?

Az állomástól nem messze található egy szép, nagy, illatos, zöld park, és a legtöbb látnivaló is itt van. Pl. a fenti képen látható Haiseiden (Poet’s Memorial Hall), amelyet Matsuo Basho (Basó), híres haiku-költő és utazó születésének 300. évfordulójára emeltek, aki innen származik. Érdekessége, hogy magát a költőt formázza, kalapját, köpenyét, alakját. Szintén a parkban található még egy Bashó Múzeum is, egy beton kockaépületben, ahol feljegyzések, rajzok, versek, kalligráfiák láthatók.

A park legtekintélyesebb épülete azonban a magas vizesárokkal körülvett Ueno Kastély, melyet a 16. században kezdtek építeni, 30 méteres falai még ma is rekordot képeznek (Japánban). A hófehér kastélyban 3 emeletes múzeum található, amely a környék történelmét, szamurájöltözékeket, kalligráfiát, cserepeket, mindenféle tárgyakat tartalmaz. (Meg persze, ninját.) 9-5-ig van nyitva, a belépő 500¥.

Akira Kurosawa Kagemusha c. filmjének egyes részeit is itt forgatták!

A felső emeleti mennyezeten a restaurálásban résztvevők, azt ünneplők nevei, vagy velük kapcsolatos festmények, kalligráfiák találhatók 46 papírlapon. 1935-ben építették újjá fából a tornyot, egy helyi lakos saját pénzéből, Nekem ez a sisak tetszett, melyet Toyotomi Hideyoshi ajándékozott egy helyi vezetőnek. Valamint a kilátás az ablakból:

Az Iga-ryū egyike a két legnagyobb, történelmi nindzsaiskolának (a Kōga mellett). Régi iratok először a 15. században említik, a 16. század végén még prominensebb a szerepük, amikor Tokugawa Ieyasu az Edó kastély védelmére is felbérli őket. A hozzájuk tartozó Iga-ryū Ninja Museum egy valódi ninjaházat is bemutat, amelyet a közelből telepítettek át, és mindenféle rejtett ajtót, titkos tárolót és menekülőutat tartalmaz. A pincéjében pedig használati tárgyak, fegyverek vannak kiállítva (5-kor zár). A múzeumba érkezőket a 700 yenes belépő után ebben a házban igazítják el a ninjalányok, bemutatva a titkos polcot, ami létra, a rejtekajtókat, és a küszöb alatti rekeszt. Elég populárisra van véve a dolog, mert az épületben itt-ott rózsaszín ruhás és egyéb, színes ninják „rejtőzködnek”, vagy lógnak a falon. De maga az épület érdekes, ötletesek a megoldások.

Az alagsorba hosszú, sötét (de persze, kivilágított), ijesztőnek szánt lépcsősor vezet, lent főleg a tárgyakból rendezett kiállítást nézhetjük meg, ahol a ruházat, fegyverek, egyebek használatáról angol nyelvű tájékoztatót is olvashatunk. (A személyzet csak japánul beszél.) Van mizugumo is, amivel a vízen járnak, rá lehet állni, de erről már a Mythbusters kiderítette, hogy kamu… Forgalmasabb napokon további 300-ért élő harcibemutatót is meg lehet nézni, most nem volt, de ilyen. (Elvileg jó időben minden nap van, de néha nincs, mint pl. most, előre meg kellett volna érdeklődni..)

Érdekességként íme a titkos (már nem annyira..:) nindzsaírás és tarka-rízs rejtjel:

Ez állítólag a kínai írás átvétele előtti, a tudósok többsége szerint sosem létezett, japán íráson alapul. Azt is tegyük hozzá, hogy a brossúrájuk szerint a nindzsucu i.e. 4000-ig datálódik vissza, és Indiából jutott el Koreán át Japánba.. Maga a kiállítás szerintem nem valami sok, hamar végig lehet nézni, és egyes részeit nem könnyű komolyan venni. Voltak vitrinek a gondolatolvasó, jósló képességről, valamint arról, hogy készítettek macsakszem-órát is, mivel éjjel óránként más-más alakban van nyitva a macska pupillája, de nem értem, hogy vitték-e magukkal, élve-e, vagy hogy. :)

Az útvonal végül, ahogy illik, a szuvenírboltba vezet, ahol mindenféle kacat van a témában, de vehetünk még ruhát is. További pénzért elvileg még ki lehet próbálni valami experiencet is, dobálni csillagot, vagy nem tudom, ebből már csak azt láttam, amikor megunták az ugrálást, és épp pakolták el a Haiseiden előtti réten a trampolint..

A jobb oldalon pedig a Matsuo Bashora hajazó épületet másoló telefonfülke..

Az Ueno City Hotel egyébként elég gagyi volt, de a személyzet kedves, és van wifi, meg olcsó. 700-ért lehetett japán vagy amerikai reggelit választani, és a szokás szerint folyós rántottához rendes eszpresszót is nyomtak. Nekem a legjobban a park tetszett, csodálatos zöld, friss, viszonylag kevés az ember, jó érzés sétálni benne, itt-ott kapuk, szobrok, de főleg növények. A fák talajból kibúvó gyökerei, a sziklák, kövek, a szuperzöld fű és moha gyönyörű volt, másnap még visszamentem hajnalban 6 körül, akkor méginkább. A környékbeli, sűrű, színes erdők, hegyvidék és nyugalom is vonzó, eddig ez a táj tetszett a legjobban. Innen négy átszállással jutottam el Kyotoba, a hegyek felé, két óra az út.