Tajvan

Azt hittem, 911 óta az amerikaiak a nagy parások, de Japánból még kijutni sem volt könnyű.. Éjjel érkeztünk Tajpejbe., olyan 3.5h az út, és 30-40p a reptértől a taxi (1200ntd). Bezzeg ide semmi cécó, a belépő papíron alig van kérdés, a határőr is csak bescannelt, welcome. Betegszűrő hőkamera mindkét határon volt, úgyhogy maláriásan ne jöjjünk. A pára egyből megcsapott, az emberek apróbbak, minden szakadtabb egy kicsit, és nyirkos. A hotelen kb. sírva fakadtam, pedig szép volt, csak nem járatták a klímát, s még a párna is vizesnek tűmt. Aztán egy nap alatt megszoktam, hogy hal vagyok. Maga Tajpej, ill. a belváros kicsit Budapestre emlékeztetett, régi, szép, de poros, kaotikus, Tokió után sokkoló volt az egész. A hotel nem, de a közlekedés olcsóbb, egy metrójegy 20 NTD, két napra a turistajegy 310, az buszra, vonatra is jó a városban, ill. el lehet menni vele a közeli hegyekig is (Yangminshan park), ha valakinek van kedve, ideje egy órát buszozni (nekem nincs). Észak fele pedig a metró majdnem a tengerpartig kivisz. A mágneskártyás belépő olyan, mint a japán, praktikus, beenged, majd kifele lehúzza az árat, ha nem bérletes. Vannák fare adjustment automaták, kifele is lehet ráfizetni jegyre, kártyára, ha nem volt elég, s csak felugrottunk.

Ami még érdekes, mennyire japán Taipei. Szinte mást nem is hallottam, még a hotelben is mindenki perfect, a boltokban japán csokikat, termékeket kapni, rengeteg a turista. Fehér ember viszont alig van, sokan megbámultak. A japán boltokból, láncokból csak több van, millió Mos Burger, Family Mart, van Uniqlo, Mister Donut.. De amerikaiak is, meki stb, 7-eleven, Dunkin… Az árak jobbak, de a szuperolcsó,, utcai dolgok kicsit kínai piacosak is. Voltunk a Shilin Night Marketben (éjjeli piac), de a tömeg nem esett jól, és nem is vettem semmit, érdekes volt. Helyi kajákat, gyümölcsöt és olcsó, műszálas ruhákat kapni. Ellenben a nagyáruházak pont olyan drágák, mint másutt, hiába made in Taiwan minden. Sok a motoros, és nem könnyű tájékozódni az utcán, a metróban viszont bemondják angolul, van térkép (és wc is). Az időjárás szar, borús, nedves, a fotókon semmi kontraszt, ha kisüt a nap, akkor nagy a hőség (30 fok + pára), ha meg esik, mint sokszor, akkor ömlik. És ez még április, mi lehet itt nyáron…

Sok templom, látnivaló közel van, de nem mind olyan látványos, mint a japánok, és két nap semmire nem volt elég. Megnéztük a híres digital plázát, de csak egy skála-méretű alkatrész piac, a helyi, noname kacatokon kívül nem is olcsó (igazából sehol se verik az amerikai árakat). Egy 16gigás (class10) Kingston sd kártyát vettem, hogy fotózhassak még többet, 360 volt. Kiegészítők itt is sok, de szerintem Kína olcsóbb lehet. Voltam 2 hangszerboltban is, alig akadt erhujuk, és rosszabb áron, mint az ebay, így Tajvanon se shoppingoltam, csak zoknit. Elsőnek a Chiang Kai-Shek Memorial Hallhoz mentem, ahol a téren fiatalok táncolnak, gyülekeznek, és a két oldalt a nemzeti színház és opera épülete még imresszívebb. Kicsit olyan Hősök terés. A Hall előcsarnokában ül az elnök szobra, és ez a 4. emelet, lift visz le a kiállítótermekhez. Lent vannak a régi autói is, meg egy viaszszobor irodástul. Kint körben park. Sok a pálmafa, de bambuszt pl. alig láttam.

A boltok 10-11-kor nyitnak, kivéve a kisközértek, nem egyszerű hajnalban kávéhoz jutni. Van, ahol du. 1-10-ig megy a biznisz, az éjjeli piac pedig este 6-tól. Az emberek hiperkedvesek, sokan tudnak kicsit angolul, de akár kézzel-lábbal is elmagyarázzák az utat. Míg a japánok még a saját fajtájukból se szólnának idegenhez, itt minden sarkon odajönnek kérés nélkül is üdvözölni, útbaigazítani, bemutani a várost. Elmentem pl. a Longshan templomhoz, ami asszem, a legrégibbi, és sárkány-hegyet jelent, sok sárkány dekorálja, és sok szentélye, füstölős üstje van, mindenhol imádkoztak benne egy tucat helyen, módon. Utána busszal mentem volna a botanikus kertbe (a google route-ol, de nem mond járatszámot.. Btw, a városban mindenhol, a buszon is van free wifi, de tw mobil kell hozzá, vagy útlevéllel regelni, ill. cafékban is akad net). Szóval megkérdeztem vkit, hogy melyik busz megy, nem is tudott angolul, de mondtam, hogy zhi wu yuan-be akarok, egy perc múlva már egész utca a buszomat kereste, és olyanok szóltak, mikor jött, akit addig nem is láttam. :) A kertnél van amúgy a történelmi múzeum is, belépő sehova nem kellett eddig, a botanikus viszont kicsit csalódás volt, mert nincs sok virág, csak fák meg lótusz, egy nyitott park az egész.

Aztán még felmentünk a Taipei 101 toronyba, ami nem olyan magas (szerintem kb. Empire State, 87-91. emeletig), ide 450 NTD a jegy. Van egy zárt kilátó körben, meg a nyitott fent, de ott olyan magas a korlát, hogy nem is látni. A pára itt is befolyásolja a látványt, de a várost és a hegyeket, folyókat is látni. Itt volt a világ leggyorsabb liftje, amit megelőzött a Burj, de azért így is menő, 60.6 km/h-val megy, fél perc alatt a 88-ra (asszem). Ami igazán érdekes még, az a tornyot a szélben kiegyensúlyozó, nagy, belső golyó, amit megnézhetünk, és aminek bébiverziója a torony figurája itt-ott áll (csak sokára esett le, mit fotózkodik mindenki egy műanyag babával a táj helyett:). Maga a torony egyébként a metrótól sétaútra, a Sun Yat-Sen emlékház közelében van. Ja, meg még jádepiacon is voltam, az csak hétvégenként van, érdekes, és szép jade ékszereket, szobrokat és régiséget, porcelánt lehet beszerezni jó áron, ha alkudunk. (Itt se vettem semmit, mert már van egy medálom, de tetszett, hogy engedtek nézelődni, és nem erőszakoskodtak, hogy vegye meg.) Klassz hely Taipei, még vissza kéne jönni, mert az oszág se nagy, pár óra vonat a sziget túlvége, és jó lett volna a magas hegyeket is látni. Viszont már most későn jöttem, márciusban jobb az idő, csoda, hogy nem szakadt az eső végig, mint az előrejelzés mutatta.. Legközelebb száraz évszakban, hidegben szeretném látni. Egyébként a hotelben (ami még régi is) azt mondták, mi voltunk az első magyarok, és már a határon is megcsodálták az útlevelet. :)