Red Beard

Akahige (Rőtszakállú. 1965), japán dráma, rendezte Akira Kurosawa. 185 perc, fekete-fehér. Fsz: Toshirō Mifune, Yūzō Kayama, Terumi Niki. A film Golden Globe nevezett volt, a Blue Ribbonson 3 díjat nyert, a Mainichi Film Awardson egyet, Velencében pedig kettőt. Ez a film Kuroszava utolsó fekete-fehér filmje, és az utolsó, egyben 16. filmje, amelyben Toshirō Mifune (Mifune Tosiró) játszott.

A történet Shūgorō Yamamoto novellagyűjteményén alapszik, melynek japán címe Akahige shinryotan, és az egyik, fiatal lányról szóló mellékszálhoz pedig Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak (The Insulted and the Injured) c. regényéből merítettek ihletet. A forgatókönyvet Kurosawa és Masato Ide, Ryuzo Kikushima, Hideo Oguni írták. Ez volt Kuroszava első filmje, melyhez 4-sávos, sztereo hangfelvétel készült, a forgatás két évig tartott. A helyszínt, díszleteket pedig olyannyira megpróbálták hitelesen ábrázolni, hogy a megadott országrészhez és korszakhoz illő, régi faanyagból építették fel.

A helyszín Edo (a későbbi Tokió) egy Koishikawa nevű kerülete, a 19. században járunk. Egy fiatal orvos, Dr. Noboru Yasumoto (Yūzō Kayama) érkezik a helyi kórházba, ahova egy kolléga helyére vezényelték. Korábban egy holland, orvosi iskolában tanult Nagaszakiban, előkelő családból származik, és ambíciózus tervei voltak, hogy a sógunátusnál helyezkedjen el, magas rangú, privát doktorként, ezért az első napokon igen rosszul viseli, hogy egy szegényeket kezelő putriba küldték. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kórházigazgató egy nehezen elviselhető, furcsa alak, Dr. Kyojō Niide (Toshirō Mifune), akit csak Rőtszakállúként emlegetnek. Mindenféle szabályai vannak, és nem túl kedves, de hamar kiderül róla, hogy milyen humánus és elhivatott gyógyító. Yasumoto hisztis tinédzser módjára próbál ellenszegülni a helyzetnek, lustálkodik, és direkt nem veszi fel az egyenruhát, de aztán egy életre szóló tapasztalatot szerez.

A film fő témája a két főhős és a többi szereplő érdekes és emberi karakterén túl főleg a társadalmi igazságtalanság, a szegényeknek jutó alacsonyabb (vagy semmilyen) orvosi ellátás, és a betegek egyéni sorsa, története is mind külön is izgalmas. A Dosztojevszkij-ihlette szálban egy zaklatott lelkivilágú, 12 éves lányt mentenek meg egy bordélyházból, ő lesz a fiatal orvos első betege. Nem tudom, a korabeli orvoslás, vagy csak a film részeként, de sokat szerepel a kapcsolat a testi és lelki bajok között is, a súlyos betegségek mögött tragikus sorsokat mutatnak be. Ettől függetlenül a film inkább felemelő, mint szomorú, és élvezet volt nézni, még a három órás hossz is kevésnek tűnt.

A bejegyzés kategóriája: FILM, JAPÁN
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Eddig egy hozzászólás érkezett

  1. donnaquijote szerint:

    Akira Kurosawa filmjei mindig nagy lélekzajlást eredményeztek bennem hajdan, ifjúságom idején. Kitűnő filmismertetésed után kedvet kaptam újranézni néhány remekművét. Kíváncsi vagyok mennyit öregedett (netán élesedett?) lelki szemem az eltelt jaj! úgy 30 év óta. Hajdani könyvélményeim újraolvasása újfajta gazdagsággal ajándékoz meg, a könyvek még jobban kinyílnak előttem, felragyog, amit akkor észre sem vagy alig vettem észre. Persze csak a remekműveknél. Ilyesmit remélek Kurosawától is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.