Hirokiri (1969, 人斬り), japán történelmi dráma, chambara. Rendezte Hideo Gosha. Fsz: Shintarô Katsu, Yukio Mishima, Tatsuya Nakadai. Egy Yukio Mishima-fan korszakomban csaptam le a filmre, melyben a majdnem Nobel-díjas író szerepel, de végül nem ő volt a középpontban, hanem az Okada Izo karakterét alakító Shintaro Katsu. A főhős a filmtörténelem (számomra) legszimpatikusabb bérgyilkosát alakítja, mint szegény ronin, aki egy politikai csoporthoz csapódva végez az ellenfelekkel. Egy barátja figyelmezteti, hogy a nagy hűsége ellenére csak kihasználják őt, és amikor már problémássá válik munkássága, megpróbálnak tőle megszabadulni. A film nemzetközi címe, a Tenchu!, mely a filmben is elhangzik, az égiektől kapott (megérdemelt) büntetést jelenti.
Most, hogy épp lehúztam több régi művészfilmet is unalmasságuk vagy mesterkéltségük miatt, kicsit furcsa ugyanebből az irányból dícsérni a fentit, de tény, hogy szépen meg van komponálva, igazi filmművészeti alkotás, amely ennek ellenére ma is szórakoztató és egyszerre komoly. Nem mellesleg a színészek kiválóak benne. A történet alapja Ryotaro Shiba regénye (Hitokiri Izo), ebből írt forgatókönyvet Shinobu Hashimoto, aki több Kurosawa film, pl. a A hét szamuráj és a Rashomon forgatókönyvét is írta. Hideo Gosha pedig szintén kultikus rendező (egyéb filmjei: Sword of the Beast, Goyokin, Onimasha). A zseniális alakítást nyújtó Shintaro Katsu a Zatoichi filmek főszereplőjeként lehet ismerős. A történet főhőse, Okada Izo egyébként létező személy volt, egy 19. sz.-i szamuráj, több történet ihletője. A neve (Izo), és foglalkozása (bérgyilkos) alapján talán másnak is beugrik, hogy Takashi Miike 2004-es, Izo c. filmje is róla szól, bár ott kevésbé szerethető a karakter. Zene: Masaru Satô. Részlet a film elejéből.