Két hónapja piszkozatolt bejegyzések gyors elintézése sorozatunk első eleme a tea kiállítás, amelyen tavaly, karácsony előtt voltam, egy tajvani srác vitt el, akinek ismerősei a teások. Sajnos nem emlékszem sok minden információra, ami szóbajött, de azért itt vannak a képek, és hátha így is érdekes… A tea mellett egyébként nagy hangsúlyt kaptak a nyers fa bútorok (a fenti pad az asztal mellett szantálfából van, 7000 dollár), nincs bennük csavar, se szög, és állítólag árad belőlük a csí. Az edények is érdekesek voltak, más-más tájegységek másképp isszák, másból a teát, különösen talán az északiak és déliek közt van eltérés. Teából meg ezer féle van, fehér, zöld, vörös, fekete. Nem árt tudni, hogy amit angolul black teanak hívnánk, az nekik vörös, ami náluk fekete, az sötétebb, fermentáltabb. A legnyersebb a zöld.
Nekem főleg az a csésze tetszik, aminek alja és fedele is van, de csak ilyen egyszerűből ittunk. A teaszertartás kínában is fontos lépésekből áll, de messze nem olyan körülményes, aprólékos és kényelmetlen, mint a japán verzió. Meg talán gyakorlatiasabb is, mert végül a sok öntögetés a minőséget, a megfelelő hőfokot, frissességet garantálja. Először egy zöld teát ittunk, amit egy bambuszvályuból tettek az edénybe, de először még forró vízet öntöttek mindenbe, hogy felmelegedjen, aztán a többit elfelejtettem, de egy csomó ide-oda öntögetés ment, mire végül a teához értünk, finom volt. Mindnek megvan a maga minősége, hatása, ideje.. Utána egy feketét kértem, az is jó volt, bár nem annyira sötét, mint vártam. A pici csészéket 10x is feltöltötték, miközben kellemesen elbeszélgettünk, és mivel előtte még négy eszpresszót is ittam otthon, éhgyomorra, a végére teljesen kikészültem a koffeintől.. Úgyhogy csak óvatosan. Mindenesetre egész más élmény volt, hangulatában és ízében is messze jobb, mint egy bögre mikrózott vízbe belógatni a filtert. :) Teázásról bővebben itt meg itt vagy itt.