Feng Yue (1996), Csábító Hold, kínai dráma. Elcsábultam. Bár épp csak egy pillanatra néztem bele az elejébe, hogy milyen, de néhány képkocka után már ott is ragadtam, és ahogy jöttek a feliratok már az elején, gyanút fogtam, hogy ebben a „fényképezte: Christopher Doyle” is szerepet játszott. Amellett, hogy a rendező, Chen Kaige miatt szereztem be a filmet, melyben Gong Li és Leslie Cheung játszanak főszerepet, méghozzá kimagaslón, főleg utóbbi. Leslie a film idején már 40 éves volt, hihetetlen, mert olyan 25-nek néz ki benne, és nagyon sármos.
A filmet az 1996-os Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, ahol versenyben volt (nem nyert). Ugyanitt szerepelt a rendező előző filmjével, amely viszont megnyerte az arany pálmát: az 1993-as Farewell My Concubine, melyben szintén Gong Li és Leslie Cheung játszottak. A holdas film kisebb kaliberűnek tűnt, de végül több pénzbe és időbe telt, mint elődje. Az elsőként főszerepet játszó színésznőt félidőben kirúgták, majd Gong Li nyert vele egy legjobb színésznőnek járó díjat a Golden Horse Awardson. A film egyébként is félig tajvani, félig pedig shanghaji produkció, és mainland Kínában be is tiltották (gondolom, az erotikus jelenetek miatt?). Bár az amerikai poszter is, amin Gong Li kombinében hever, elég félrevezető, mert többnyire magasnyakúban volt, és egyátalán nem az ő idomairól szól a film.
A film egy csábító nőről (Li) szól, de szerintem inkább a csábító férfi (Cheung) a főhőse. Még gyerekként láthatjuk őket, 1911-ben, a császárság eltörlése idején, majd tíz évvel később, amikor a világ már sokat változott, de az arisztokrata, vidéki házban maradó nő erről nem sokat tud. Az ópiumködös palotából annó a városi maffiába átigazolt fiú egyszercsak visszatér, ahol a múlt árnyai mellett a ház úrnőjével is meg kell bírkóznia. A történetet talán kicsit nehéz követni, mivel az időbeli ugrás miatt összekuszálódnak a szereplők, plusz azért is, mert a házban mindenki valamilyen rokona, nővére, unokaöccse a másiknak, és aztán mégis csókolóznak, amikor azt hinné az ember, hogy valamit nem ért, és kiderül, hogy mégis, direkt van úgy, csak szerencsére a rendező nem mutatja. Végül, amiért végignéztem a filmet, és amiért tetszett is, az ugyanaz, amiért elkezdtem, Christopher Doyle operatőri munkája és a remek színészek. Plusz a rendezés is tetszett, jók voltak a visszatérő elemek, a csengővel-csillárral rohangáló lány, és a zene. Trailer.