Shijie (2004), kínai dráma. Rendezte: Jia Zhangke. Főszereplők: Tao Zhao, Sanming Han, Taisheng Chen. A fiatal rendező első filmsikereit hivatalos engedély nélkül, „underground” készítette, de már ezek is viszonylagos ismertséget hoztak neki, pl. az 1997-es Xiao Wu (The Pickpocket) és a 2002-es Unknown Pleasures. A The World volt első alkotása, amelyet a kínai filmcenzúra szervezet is jóváhagyott, következő filmjével, a Still Life-fal pedig már Arany Oroszlánt nyert a 2006-as Velencei Filmfesztiválon. A The World-öt is ott mutatták be, versenyben volt, de nem nyert.
A The World produkciójában Jia saját cége, a Xstream Pictures mellett a francia Lumen Films és a japán Office Kitano is részt vettek, utóbbi Takeshi Kitano vállalkozása, aki a rendező korábbi filmjébe, az Unknown Pleasure-be is beszállt már.
A történet egy fiktív theme parkban játszódik, ahol a világ híres épületeinek kicsinyített másai találhatók, így a látogatók bejárhatják az egész világot anélkül, hogy elhagynák Pekinget. Egyébként létező parkok, ahol felvették a filmet, csak két helyszínt kevertek össze benne, nagy részt a Beijing World Park-ban játszódik a történet, de egy másik, Shenzhenben található, hasonló parkot, a Window of the World-öt is belevették.
A történet a park dolgozóinak életét mutatja be, egyikük egy fellépő, táncos, Tao (Zhao Tao színésznő alakította), a másik a pasia, Taisheng (Chen Taisheng), biztonsági őr. Kapcsolatuk nem felhőtlen, és Taot épp meglátogatja a Mongóliába költöző ex-e, később a nemi élet hiánya vezet feszültségekhez köztük. Közben Taisheng szülőfalujából érkeznek ismerősök, barátok a városba munkát keresni, akiknek nem túl könnyű az életük, és Tao táncos kollégái is mindenféle problémákkal küszködnek.
A film remekül bemutatja a nagyvárosi élet ridegségét, a hétköznapi emberek nehézségeit a mai Kínában, miközben végig ott áll ellentétként az Eiffel-torony 100 méter magas mása, és a többi nevezetesség, amit az egyszerű embereknek nem igen van lehetőségük valaha is eredetiben látni. A park persze, nyomja a reklámot, aminek az üzenete az, hogy nincs is szükség utazásra, mert Peking akkora jó hely, hogy érdemes maradni, és különben is, nekik megvan minden ott helyben. Persze, nem ezért marad ott a többség, hanem mert nincs más lehetősége. A film meglehetősen lehangoló képet fest a kínai fővárosról, a benne élőkről, de ez a különleges helyszín jól kiemeli a mondandót, és hangulatos (már, ha a letargia is számít), érdekes és értékes alkotás. Az egyetlen dolog, amit nem értek benne, hogy kaphattak erre, a nem éppen propaganda-jellegű filmre engedélyt…