Nem terveztem koreai filmet nézni, de mivel már cím alapján nem emlékszem, mi micsoda, ami évek óta gyülemlik itt, megtekintésre várva, így belenéztem több filmbe, és a hangulatomhoz illőt választottam. Vagyis ottragadtam a Private Eye előtt, és nem bántam meg. Elsősorban az tetszett, és tartott a képernyő előtt, hogy nagyon jól néztek ki a kosztümök, helyszínek, az egész, régi, magánynyomozós hangulat, amihez ráadásul kitűnő soundtracket is írtak. Aztán, ahogy néztem tovább a filmet, a történet is elég érdekessé vált, és az is maradt végig.
A 2009-es, dél-koreai krimit Park Dae-min rendezte, főszereplők: Hwang Jung-min, Ryoo Deok-hwan, Um Ji-won, Oh Dal-soo, Yoon Je-moon. Zene: Hwang Sang-joon, operatőr: Choe Chan-min. A film az 1900-as években játszódik, a Koreai Császárság idején, amikor a Japán Birodalom része volt az ország. Ez a történet szempontjából egyébként nem túl fontos, mivel korrupt hivatalnokok minden korban vannak.
Egy gazdag, befolyásos ember fiát holtan találják egy erdőben, csakhogy nem a rendőrség, hanem egy ambíciózus orvostanhallgató fedezi fel, és mit sem tudván kilétéről, hazaviszi anatómiai gyakorlatképpen a holttestet. Aztán, amikor rájön, mibe keveredett, egy híres, jólmenő magándetektívet fogad fel, aki mindeddig inkább hűtlen házastársak lebuktatására szakosodott, hogy együtt megtalálják a gyilkost, és felgöngyölítsék az ügyet. Előzetes.
