Asian American & Pacific Islander Heritage Festival

Itt a tavasz, 20+ fok, napsütés, vietnámi papucs, fesztiválszezon. Errefelé szinte minden hétre jut egy népeket ill. leszármazottaikat különböző formában és kombinációban éltető megmozdulás, piac, koncert, a város parkjaiban, terein vagy más településeken, ázsiaiak jutnak mindenhová. A fenti, hosszú nevű, ázsiai/csendes-óceáni kultúrörökséget bemutató, ingyenes rendezvényt 1979 óta rendezik meg New Yorkban,  a Union Square-en, és elsősorban azért mentem el megnézni, mert ismét fellépett a volt mandarin-tanárnőm, aztán pedig még egy zenekar is felkeltette az érdeklődésem..

Egyszer már találtam a neten egy erhuval játszó, tajvani, black metál zenekart, (Chthonic) de elég pocsék volt, most pedig egy szintén tajvani érdekeltségű (erhusuk onnét származik), ám amerikai rockbandát volt szerencsém meghallgatni. Előtte már belenéztem a videóikba a youtube-on, és az valahogy nem állt össze, így úgy mentem el, hogy majd látok valami borzasztót, de kellemes meglepetés volt, élőben sokkal jobban szólt, összeforrottabbnak tűnt a kétféle hangzásvilág, a kemény rock és a kínai hegedű. A The Hsu-nami erhusa Jack Hsu, a többiek fehérek, 2005-ben alakultak, és épp most tértek vissza tajvani turnéjukról. Ez egy tavalyi felvétel, de ugyanitt volt és kb. ugyanez:

Énekesük nincs, a szólóhangszer az erhu ill. a gitár, de ez meg is állja a helyét, nem hiányzik más. Ami nekem kevésbé tetszett, hogy gyakorlatilag gitárként funkcionál az erhu, ugyanazt művelik vele, nem jön ki a karaktere, és nincs is túl sok keleties hangzás miatta. Kivétel az olyan darabok, amelyek kínai népdalból vannak, de szerintem sokkal jobban illene a hangszer egy melodikusabb, hangulatosabb, netán líraibb zenébe (akár a metál műfaján belül is). A srácok viszont jófejnek tűntek, egyikükkel váltottam pár szót, érdeklődvén, hogy hangosították az erhut (beleragasztott wireless mikrofonnal), mert az nagyon állat volt, hogy még wahpedált is tettek rá egyszer. Kaptam egy kódot is az albumukhoz, ami a neten is végighallgatható.

Hsu-nami Zhang Le, Dana Leong

A másik fő produkció a buli egyéb fellépői – táncosok, kungfusok és az elmaradhatatlan taiko dobolás – mellett egy japán-kínai származású jazz-elektro csellista, Dana Leong volt (aki trombitán is játszik, meg hip-hopot is), elég eklektikus a zenéje. Érdekes, hogy az előbbi zenéhez hasonlóan rá is épp az volt a jellemző, hogy elektromos gitárnak használta a hangszerét, ami ugye, nem az. :) De elég jó volt. Vele énekelt Zhang Le. A koncert egyébként amellett, hogy ingyenes volt, a fellépők is térítés nélkül játszottak. A környező sátrakban viszont szinte minden pultnál volt valami gyűjtés, és eszméletlen sok, kicsi szervezetet lehetett látni, nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy az itteni ázsiaiak imádnak szövetségeket és központokat alakítani. Dana Leongtól leginkább ez a dal tetszett (meg az, hogy beletűzte a metrókártyáját a hangszerbe):

Egyébként ő sem veti meg a wah-pedált: http://www.youtube.com/watch?v=n_0Hqn9-JZg

A bejegyzés kategóriája: JAPÁN, KÍNAI, ZENE
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.