Tan-evőpálcika

Bizonyára sokak számára a világ legegyszerűbb dolga evőpálcikával enni, de az ügyetlenebbek, mint én, nagy kihívások előtt találhatják magukat. Japánul hashi, angolul chopstick. Azt meg el se tudom mondani, mennyire frusztráló, ha éppen totál éhesen, egy tál gőzölgő étel felett kezdünk el bénázni, miközben minden vágyott falat visszaesik a tányérba, és csak remegő kézzel kalimpálunk a levegőben. Úgyhogy én most komolyan vettem a dolgot, és először megpróbáltam magamtól gyakorolni itthon. A megfelelő kéztartásról sok-sok leírás és kép található a neten, pl. itt. Érdemes az eldobható, olcsó pálcikákkal próbálkozni, amik kicsit szögletesek – jobban összeér -, érdesebbek is. Nekem csak egy gömbölyű, műanyag volt itthon, ami már elég nehéz, a legdurvább talán a rozsdamentes acél verzió.

A postitek, hajcsatok és plüsscicák sikertelen emelgetése után felfedeztem, hogy sokkal jobban megy, és nagyobb elhivatottságot eredményez, ha valami ehetővel gyakorlunk :) Mazochista módon egy nagyon nehéz feladatot vettem magam elé egy zacskó M&M’s cukorka formájában (gömbölyű és csúszik), de egyből sikeresebb lettem. Aztán az még oké, hogy mozgatjuk őket fel-le, az alsót mereven tartva, a felsőt meg úgy fogva kb., mint egy ceruzát, de a legnehezebb szerintem, hogy párhuzamosak legyenek, mert különben keresztbe állnak, és egy x-szel nem lehet már fogni, plusz egy ilyen hirtelen eltolódás pörgő-repülő pályára is állíthatja a falatot. Ezért a legtöbb kezdőknek (vagy időseknek) szóló pálcika legfőbb lényege, hogy a hátsó végén össze vannak fogva, pl. vicces állatfigurákkal. Ezeket néha „cheater chopsticks”, vagyis csaló evőpálcika néven is megtaláljuk. Lehet kapni külön is ilyen alkatrészt, amit ráhúzhatunk, hogy átalakuljon ilyen csipesszé, de akár házilag is létrehozhatjuk, pl. egy gumival. Ezen az úton jutottam el végül oda, hogy rátaláltam a koreai Edison cég szabadalmaztatott termékére (learning chopsticks, tanuló evőpálcika), amelyekből külön létezik gyerek, felnőtt és balkezes verzió is. Ezzel már a kétéveseknek is megy, van belőle még Thomas a gőzmozdonyos verzió is. Nekem egy felnőtt, jobkezest hozott ma a postás amazonról.

A hátoldalán és a benne található kis papíron van az útmutató. Lányoknak, kisebb kezűeknek inkább a junior méret ajánlott (nem próbáltam), nekem nagy is lett ez kissé, főleg a gumigyűrűk. Arra mindenesetre jó, hogy megtanulja és megszokja az ember a helyes kéztartást – remélem -, és a felső csatlakozásnak is hála jóval könnyebb használni. Amúgy mosogatógépben mosható. Az „Engrish” instrukciók pedig szórakoztatóak. Három illusztráción kívül nem igazán tartalmaznak gyakorlati tanácsot, ellenben tele van pszichés javallatokkal, hogy pl. nyugodjunk meg, a fiatalokat sokat dícsérjük és bátorítsuk. Ne hibáztassuk, akinek nem megy, nehogy depressziósak legyenek, és feladják. De a kedvencem a „please locate your forth finger” volt. :) A termék hosszútávú hatásairól majd beszámolok.

Más, hasonlóan praktikus és komoly eszközt nem találtam a fenti témában, azonban léteznek még próbálkozások, pl. van egy ilyen japán, evőpálcás gyakorlókit, amiben kis, csirkefejű borsókat emelgethetünk. Szerintem jobban járunk valami ehetővel, mégiscsak az a cél, hogy jóllakjon az ember. :) Egyébként a legtöbb helyen, legalábbis nyugaton, egyátalán nem ciki kést, villát kérni, ha muszáj, másfelől, ha nem is vagyunk ügyesek, legalább ne legyünk bunkók, ezért érdemes azzal is tisztában lenni, hogy mit nem szabad. Etikett:

Ne kotorásszunk a kajában a jobb falatok után, meg nézegetve, hogy mit tartalmaz, ne halászgassunk benne. Ne is kőrözzünk a tányérok felett bizonytalanul. Ne szúrjuk át az ételt, ne döfjük le, és ne nyaljuk le a pálcák végét. Ne húzgáljuk a tányért a pálcával. Ha átadunk ételt, azt ne a másik pálcájába tegyük a mienkből, mert azt csak a halottak csontjával szokták hamvasztás idején. Szintén ne szúrjuk bele a pálcákat egy tál rízsbe, mert azt is a holtak számára felajánlott étellel teszik az oltáron. Ha közös tál van, onnan előbb a saját tányérunkba rakodjunk. Ne csapjunk zajt. Letenni az asztalra vagy a tartójára, tálcára kell, nem az edényre. Na pakoljunk kaját megállás nélkül a teli szánkba.  Szürcsölni viszont szabad. Jó étvágyat!