Nemrég Kanadában jártam, ahol egy kedves ismerős helyi különlegességek helyett egy nagy zsák ázsiai édességgel lepett meg, ismervén viselt dolgaimat. Elsőre japánnak néztem benne mindent, a szép, ízléses csomagolás miatt, de kiderült, hogy tévedek. Csak a zöldteás castella (vagy kasutera) volt japán, amely egy hosszúkás, tömbszerű, piskótára emlékeztető, de annál tömörebb süti, melyet a portugáloktól lestek el. Állagra inkább egy muffinra emlékeztetett, kicsit fullasztó, de zöldteával, gondolom, jól le lehet öblíteni.
A második, amit próbáltam a képen látható rice crackers, amely rízsből van, száraz, és kókusztej ízesítésű. Utóbbi elég finom, ám sok agymunkát igényel a részemről, hogy a Bounty- zeletektől elvonatkoztatva össze tudjam rakni a kókuszízt az enyhén sós krékerrel. Előnyös viszont, hogy kettesével vannak csomagolva a zacskóban, így megőrzi minőségét. Ez thai.
Aztán még előkerült egy gyönyörű, zöld, piros-szalagos kartondoboz is, amelyben barley green (árpafű) cake-ek vannak, egyesével csomagolva, ilyen két gyufásdoboz méretűek, belül ragacsosabb és zöld, ez is kicsit fullasztó, de finom. A külseje puha, omlós, kicsit emlékeztett a shortbreadre, enyhén sós ízével, mellé egy kis szőlőcukor feeling (tán csak képzelem). Erről meg kiderült, hogy tajvani.