Raging Phoenix

Raging review… Sajnálom, de szerintem a thai filmek többsége nézhetetlenül bugyuta, idióta rinyálásokkal, visitozással és értelmetlen sztorival van felszerelve, és rendszerint pocsék színészekkel is. Még az ilyen alacsony elvárásaimmal is igen nehéz élvezni az effélét, hiába az akció, a Chocolate sem hagyott bennem mély nyomokat, érdemeitől függetlenül. Még ha JeeJa Yanin annyira jó csaj lenne, bugyiban vagy valami, úgy talán lehetne örülni, hogy némely rúgásnál fellibben a szoknya, de számomra nem sok értékelhető dolog maradt a filmben. Teljesen hülyeség. Kirúgják a bandából a dobos csajt, hisztis p..a, kószál, berúg, hány, és ekkor elrabolják, ám megmenti egy idegen (a francia Kazoo vagy Kazu Partick Tang), de aztán a tetőn megtámadja őket újra egy csapat fura szuperharcos, powerskipseken ugrálva. Oké, ez mondjuk vizuálisan eredeti, még nem láttam ilyet, bár nem is hiányzott. Ezt közben még breakdance-eléssel is keverik, ha nem lenne elég az eddigi. Utóbbit egészen komolyan is gondolják, a filmben végig hip-hop muay thai megy, az akciókat Panna Rittikrai követte el, a rendező pedig Rashane Limtrakul. Trailer.

Azt el kell ismernem, hogy JeJaa nagyon ügyes, és a verekedések rendkívül látványosak, de ezek számomra mindig valamiféle kontextusba ágyazva okoznak csak örömöt, pusztán önmagáért nézve hiába jó. Pláne, ha amúgy a körítést kimondottan idétlen, béna arcok, már-már retardált pofákat vágó részegek alkotják, mert amúgy az egész filmben mindenki végig piál. Lehet, hogy ezek a helyi kulturában szórakoztatónak számítanak, én nem tudok egy kidugott nyelvű emberen nevetni, kimondottan taszít, és a thai orgánum a sok lálálával sem segít rajta. A hirtelen és persze, elnagyolva érkező, drámai jelenetek ezért aztán vesztenek komolyságukból, nem érdekel a főhősök sorsa, mert idegesít az egész, a harmadától már csak fastforward. Van néhány nagyon szép helyszín és díszlet a filmben, meg a már említett, látványos harcokból is akad bőven, úgyhogy biztos lesznek, akiknek tetszik majd.