Origin: Spirits of the Past

Gin’iro no Kami no Agito (2006) japán anime. Erdő versus emberiség a téma egy disztópikus jövőben. Egy félresikerült ökonómiai tervezés során a génkezelt fák tudatosak lettek, megtámadták az emberiséget, és elpusztították a civilizációt. Azóta harcban áll az erdő és a maradék emberiség, vannak katonai városok szennyezett, ipari, kies tájakon, és van egy semleges zóna, ahol a két fél harmóniában él. A Gonzo Stúdió ezen első nagyjátékfilmje egy scifi dráma, Keiichi Sugiyama rendezte, zene: Taku Iwasaki, a kezdő és záró dalt Kokia énekli.

Agito a Semleges Város lakója, melyet szüleik hoztak létre a romok tetején. Az életükhöz szükséges vizet a lenti erdőtől kapják, cserébe békében vannak. 300 éve történt a nagy baleset, és Agito egy nap rátalál egy régi szerkezetre, és abban egy Toola nevű lányra, akit sikerül többszáz éves csipkerózsika álmából felriasztania. Van még egy-két ilyen régi arc, akik a katasztrófa idején ilyen hibernációszerűségbe menekültek, egyikük a katonai városban szolgál. Az erdő óvakodik tőlük, ezért maguknak követelik a lányt is.

A képek tetszettek meg először a filmből, szeretem, amikor kicsit természethű a rajz, de szép, fantáziadús részek vannak benne, és a gépek, robotos csaták is élvezetesek. Ami egyből megfogott, a zene az elején, kicsit dead can dance-es, világzenés, epikus, aztán elektronikus, tán trip-hopos részek is voltak meg vonósok. Az egész filmre is jellemző ez a drámai, megható nekilendülés, amiből akár egy remek Nauszika-utánzat is lehetett volna, ha valahogy jobban összeáll. Azért így is ajánlom, nekem tetszett.

Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=Io9gAFsdFdA
(Magyar sub itt.)

A bejegyzés kategóriája: ANIME, FILM, JAPÁN
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.