Caramel

Caramel (Sukkar banat), 2007-es libanoni film, Nadine Labaki színész-rendezőnő első játékfilmje (korábban videoklipeket, reklámspotokat csinált). A filmet a Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, és versenyben is volt a Caméra d’Or-ért. A San Sebastian Film Feszten három díjat is nyert a film, és 40 ország is megvásárolta, így talán az egyik legismertebb film az országból. A zenét Khaled Mouzanar írta, aki egyébként a forgatás után feleségül vette a rendezőt. Amerikában, ahol több, mint 1 millió dollár bevételt ért el a Caramel, idén nyáron jelent meg a DVD.

Bevallom, nem sokat tudtam Libanonról azon kívül, hogy arab ország, ezért először meglepett, hogy a filmben lengén öltözött, sminkelt, csábos, fiatal nők vannak, egyikük mellesleg maga a rendező. Ránézésre is inkább európainak tűnnek, és érdekes, hogy milyen sok francia szót használnak még mindig (65 év függetlenség után). Tény, hogy Nadine Labaki rendezőnő direkt a hétköznapi élet kedves, emberi, univerzális dolgait vitte filmre, a bejruti polgárháborús idők és más politikai problémák helyett. Utóbbiak oka sokszor a vallás, mint olvasom, a főváros a Közel-Kelet egyik legmegosztottabb területe, ahol a nagy muszlim és keresztény közösségek mellett még tucatnyi jelentős vallási csoport van, és a családi ügyekben ők az illetékesek. A vallási hovatartozás jóval fontosabb, mint a származás, ami egyébként is nehezen követhető, rengeteg ősük van a bizánciaktól, görögökön át a főniciaiakig, és az ország mintegy 6000 éves történelmének csupán az utolsó negyedében jelent meg az arab kultúra, amely legegyértelműbb hordozója a nyelv. Bár náluk is (Indiához hasonlóan) divat lett idegen, angol és francia szavakat keverni a beszédbe, sőt, néha már csak franciául beszélnek.

A film hétköznapi jeleneteket, egy fodrász szalon dolgozóit és vendégeit, nőket mutat be, a körülöttük levő embereket, kapcsolataikat egymással és férfiakkal. A néha idilli, de mindenképpen kedves légkörbe viszont folyamatosan betolakszik a város innét nézve elviselhetetlenül ellentmondásos világa, a modernség és a vallási hagyományok, a szigorú illemszabályok ellentéte. Egyik percben mintha Párizsban járnánk, elegáns úriemberek és gyönyörű, fehér nők lépnek a fodrászatba vagy a szabóhoz, a rendőrségen és a fejkendős családi vacsoránál pedig egy egészen más világ tárul elénk. A szalonban dolgozó lányok magánélete mindenesetre épp olyan zavaros, mint bárhol másutt a világon. Egyikük egy nős férfival találkozgat, másikuk házasságra készül, ám a hagyományok miatt nagy gondban van, amiért már nem ártatlan. A harmadik nő pedig saját neméhez vonzódik, és amikor a gyönyörű Fatmeh Safa színésznő besétál a fodrászatba, kicsit meg is értjük. Még jópár sorsot, drámát és megoldást láthatunk, a film pedig gyönyörű képekkel és hangulatos zenével kápráztat el, és a címéhez illően édeskés.

Kategória: FILM | A közvetlen link.

Eddig 3 hozzászólás érkezett

  1. Tímea szerint:

    Nekem nagyon tetszett a film, érdemes megnézni, mert én sem ilyennek képzeltem Libanont.

  2. karako tamás szerint:

    hát szomorú,m ha valaki csak ennyit tud képzelni Libanonról, szánalom a tudás és intelligencia hiánya…..Libanon szép kedves, hagyománytisztelő és nem megosztott ország csodaszép és Bejrut a fővárosuk a dzsezz zene fellegvára, Baalbek komolyzenei világfesztiváljairól híres..igen számunkra csak egyirányú utak nyílnak, remélem akik rácsodálkoztak libanonra egyetemet végeztek, én helyükben nyitott lennék és olvasgatnék, a film és a zene is jó meg a végén-igaz franciául mon Bejrouth- az én Bejrutom, mert ilyen, nem lapos, zord és piszkos mint faszompest, ahol fitnesszteremből szabadult stricik és gellértben tobzódó kurvák vannak kizárólag, egy hivatkozás gyengeidegzetűeknek egy működő országról, igaz itt O.V nem rughatna labdába http://www.youtube.com/watch?v=9YP5e8P_oPg&feature=related

  3. asiafan szerint:

    @karako tamás a filmet láttad? politikai és egyéb, offtopic hisztikre vannak jobb fórumok is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.