Jay Chou előző, kavbojos lemeze eléggé félrement szerintem, úgyhogy most sem várok sokat a szokásos mandopop nyál mellé, pedig nagy tehetség. Lassú számmal indítani egy lemezt mindenesetre nem valami szerencsés. Ha ezt (Fragrance of Rice) még kibírjuk, akkor azért jön utána egy elég jó, rockosabb dal, ami a címadó is egyben. Ez valami akciófilmbe is jól illene (ha még nem került oda). Sajnos a kínai dalcímeken kívül még nem találtam sok információt az albumról, azon kívül, hogy október 9-én jelenik meg. A címe (Capricorn – 魔杰座) persze, egyértelmű utalás a 29 éves, tajvani színész-zenész horoszkópjára (Bak). A harmadik dal szintén egy lassú popdal, sajnos az ilyeneket nem tudom korrektül megítélni, mert még meghallgatni se nagyon megy :) de biztos jó. Utána gyorsabb jön, és itt még erőteljesebb valami indiai hatás (tradícionális fuvolával), amit már előbb is hallani véltem. Jó kis hullámvasút a lemez, mert aztán megint egy lírai dal jön, aztán egy gyors, aztán egy lassú. Aztán még egy lassú, a 8. dal egész hallgatható, talán mert a szörnyű nyávogás mellé kínai vonós és énekdallam is van. A végére már kifáradnak a lemezek, de az utolsó, játékos dal egész szórakoztató. Összességében a jobb Jay lemezek közé sorolnám az újat, nekem általában 2-3 rockosabb dal szokott tetszeni róluk, és az ezen is akad. Kár, hogy nem ad ki külön rockos meg nyálas albumokat, nem könnyű váltogatni a két szélsőség közt.