Quiet room ni yôkoso (2007) japán dráma, írta és rendezte Suzuki Matsuo. Zártosztályon játszódik, a helyszín maga szolgáltatja a poénokat, drámát, karaktereket és kliséket. Főszereplők: Yuki Uchida, Kankurô Kudô, Yû Aoi, Ryô, Yûko Nakamura, mellékszerepekben pedig két híres filmrendező is feltűnik: Hideaki Anno és Shinya Tsukamoto. Hivatalos site (jp), trailer.
Asuka fiatal, munkamániás újságíróként rohangál, míg egy nap a zártosztály elkülönített „csendes” szobájában nem találja magát lekötözve és kábán. Félreértés történt, bár lassan derengeni kezd neki, hogy a kelleténél pár marékkal több altatót vett be, végül maradnia kell egy darabig az eleinte ijesztő, bizarr helyen. Aztán ahogy megismerkedik a többi bentlakóval, segítik vagy éppen bosszantják egymást, egyre többet megtudunk róla, hogy jutott ide.
Talán nem is volna igazságos felhoznom a témát a film ellen, hiszen mi másról szólhatna egy diliházas film, mint a bentlakók kapcsolatáról és személyes drámáiról. Sikerült azért változatos karaktereket, néhány jó poént is beletenni, és a színésznők is bájosak. A film erénye, hogy a szokásosnál hihetőbb, realisztikusabb, és nem valami misztikus helynek mutatja be az osztályt, ahol mindenféle különleges őrültek rohangálnak, mint ahogy a valóságban sincs úgy. Ennyiből komolyabb és talán jobb film, mint az I’m a Cyborg (bár annál nyilván nem a mentális betegségek autentikus bemutatása, hanem a rendező brillíroása volt a cél). Persze, végül itt is elég irreális és felgyorsított a sztori, ilyen traumákkal, kezelés nélkül, csupán a társdilisekkel való csevegéssel nem lehet pár hét alatt felépülni, de sebaj. Azért pár lényeges gondolat is akad, pl. az, hogy nem elég a bejárati ajtón kisétálni ahhoz, hogy valaki tartósan kint maradjon, hanem annál egy jóval hosszabb és nehezebb utat is végig kell (kéne) járni. Eddigi olvasmányaim alapján egyébként nem sok jót hallottam a japán mentálhigiénés helyzetről, a pszichiátriák megítéléséről (és a film alapján sem javult a véleményem – kényszergyógyszerezés, lekötözés, pépkaja, orvos nuku, társadalmi megvetés), úgyhogy nem tudom, egy ilyen film javít vagy ront-e a helyzeten. Egy olyan országban, ahol a munkahelyi kimaradás csökkentésére infúzióban adják az influenzaszert is, a lelki problémák hosszadalmas kikúrálása talán romantikusabb álom, mint egy tengerparti nyaralás.
