Sookmyeong (2008), koreai akciódráma. Divat lett mostanában a koreai filmeket csoportos verekedéssel kezdeni, de ez legalább látványos. Az mindenesetre furcsa, hogy egy szekrényre való pénzt örző banda lőfegyverek helyett csak vasrudakkal tud küzdeni, természetesen hiába. A rablók aztán szétszélednek, mindenféle lecsúszott és felkapaszkodott gengszter lesz belőlük, és valahogy fél óra után sem szimpatikus egyik sem, ahogy a filmnek sincs értelme még. Egylőre unalmas. Mondjuk, a főhősök jóképűek, egyikük a börtönből később szabaduló Song Seung-heon, ellenfele pedig Kwon Sang-woo lesz, aki annó elárulta őket. Elég lassan halad Kim Hae-gon rendező filmje, akinek ez a második rendezése, íróként pedig még a Failant és a Sword in the Moont is jegyzi. A történet az érdektelenségből néha már a negatív tartományba fordul, nem tetszenek az egyen-stílusú, folyton ugyanúgy intonáló (és főleg rikácsoló, nyavajgó) koreai diskurzusok. Nem is tudom, mennyire lehet ezt színészi alakításnak értékelni, bár az is lehet, hogy maguk a karakterek ilyen nézhetetlenül irritálóak. Egy idő után már csak beletekertem a filmbe, aztán lekapcsoltam. Egyre inkább kiábrándulok a koreai mozikból.
