A Boom Boom Satellites (ブンブンサテライツ – Bun Bun Sateraitsu) egy japán elektronikus zenei duó, de a zenéjük egyátalán nem keleties, hanem angol nyelvű és nyugati színvonalú. Hatott rájuk a Kraftwerktől Miles Davisig sokminden(ki), de – legalábbis a fenti albumuk alapján – legjobban a Chemical Brothersre hasonlít zenéjük, illetve a Prodigyt szokták még velük kapcsolatban emlegetni, mivel a rock és clubzenét vegyítik. Dalaikkal – nálunk is megjelent vagy megjelenő – animék (Vexille, Appleseed) filmzenéin találkoztam, aminek most nagyon örülök, mert a tetszetős dalokból egy egész albumra valót hallgathatok, amelyek mindegyike elvárásaimnak megfelelően energikus, sodró és kiváló hangzású. 2006-os On c. lemezükkel kezdtem az ismerkedést, mert erről olvastam, hogy korábbi jellemzőik legjobbjait, a rockos és bulis, elektronikus hangzást keveri. Azóta még tavaly jelent meg egy cédéjük, az Exposed, mely 10 év alattt a 6. nagylemezük. Első lemezeik egy belga kiadónál jelentek meg, majd az NME és más angol magazinok pozitív kritikái hatására a japán Sonyhoz szerződtek, aki azóta is a nemzetköti színtéren próbálja tartani őket. Nagyobb fesztiválokon kívül turnéztak pl. Fatboy Slimmel és Mobyval is. A duó tagjai: Michiyuki Kawashima énekes/gitáros és Masayuki Nakano dj/basszer.
hivatalos site: http://www.bbs-net.com/
Az On lemez egy rúgással „kapcsol be”, a Kick It Out gyors ritmusai után pedig még egy lapáttal rátesz a 9 Doors Empire. A Girl másoknál pörgős számnak számítana, itt már nyugisnak mondanám, kicsit levegőhöz jutunk. Nem is árt, mert utána jön egy 1.5 perces, instrumentális dara, úgy begyorsulva, mint valami videójáték 120. pályája, id címmel. A játékos kedv folytatódik a Play-ben is, és szerintem a BPM-et sem vitték 200 alá… bár az ének lassan folyik fölé. Lassú, torzított, elszállós retrórock jön a She’s So High-ban, aminek alteros hangzása a 80-as éveket juttatja eszembe, de csak picit. A Pill a fő hangzásvilágot hozza vissza, rockos, klubbos, slágeres. A Generator c. szám visszhangos, elszállós, kemény gitárhangzásaira épülő, transzba vivő, monoton elektronikus ritmusa hallatán meg leginkább a Sziget nagyszínpadán tudnám elképzelni őket, hatalmas teret kíván a dal. A Beat It kicsit kommersz, de a lassú, experimentálisabb Porcupine visszabillenti a mérleget, a 2 perces, instrumentális dalban el sem tudom mondani, mi zajlik. Kár, hogy rövid. A Nothing kicsit semmilyen, a lemezt záró Loaded-re meg már telítődtem. Pörgős lemez.
Kick It Out klip: http://www.youtube.com/watch?v=j22jkKoyKxc
Pill (klip): http://www.youtube.com/watch?v=ExRVuKONTSQ
Girl (live): http://www.youtube.com/watch?v=x-_ZCuwmn44
Generator (live): http://www.youtube.com/watch?v=3w–7-l-L50
Play (live): http://www.youtube.com/watch?v=buCkKqs73LA
Pill live: http://www.youtube.com/watch?v=lP9KRnbhBOw
Kick It Out live: http://www.youtube.com/watch?v=sn8VtXEaIG8
Loaded live: http://www.youtube.com/watch?v=h0ol9vR1VhE
Én tavaly valamikor leszedtem tőlük egy teljes diszkográfiát, csak belehallgattam imitt-amott. Különösebben nem fogott meg, az elektronikus zenét amúgy nem nagyon kedvelem (talán ezért). Az Exposed-et most szereztem be, állítólag elég jó.
Ha már jrock: The Back Horn Best albuma kötelező, 2 CD és tényleg a legeslegjobb dalaikat tették fel. A cover is fantasztikus. Január 23-án jött ki.
majd csekkolom, bár úgyis megvan tőlük minden..
A BBS-hoz meg hangulat kell, mondjuk ilyen techno-cool anime környezetben elég jó volt.. Most hallgatom az Exposed-ot, és az még talán rockosabb is.
Kedvenc együttesem….
Nekem egy japán ismerősöm ajánlotta őket, mivel előtte még nem hallottam róluk, gondoltam meghallgatom pár számukat. Nagyon megszerettem a zenéjüket.
Teljesen be lehet tőlük „csavarodni”. :) ( Nem szoktam egyedül, otthon bulizni, de nem tudtam megállni. Maxra tettem a hangerőt és táncoltam mint egy őrült :D )
Exposed nem rossz, de az On című albumuk jobb.
Én teljesen rájuk vagyok kattanva! Iszonyatosan ott van:) Pedig én a keményebb rockot szeretem.