http://www.imdb.com/title/tt0984009/
http://youtube.com/watch?v=UvI8zpj922Y
Trailer 1 – Trailer 2
Bokmyeon dalho (2007), koreai romantikus komédia. Rendezték: Kim Hyun-su és Kim Sang-chan. Fsz: Cha Tae-hyun, Lee So-yeon, Kim Chae-mu.
Dal-ho és barátai egy kis vidéki, amatőr rockzenekarban játszanak, amikor egy komolynak tűnő menedzser fel nem figyel rájuk, vagyis csak az énekesre. Ajánlatot tesz neki, és Dal-ho annak ellenére, hogy ezzel elhagyja és elárulja a zenekart, igent mond, és útra kel. A városban aztán hamar kiderül, hogy a producer nem is igazi nagy hal, sőt, elég szerencsétlen alak, és még ennél is nagyobb meglepetés várja hősünket, aki kissé elhamarkodottan írta alá a szerződést. Kiderül ugyanis, hogy rockról szó sincs, hanem egy ciki, nyálas sanzonféleséget (trot) kell énekelnie, azt a fajta, csiricsáré, öltönyös giccszenét, amit manapság már csak az idős korosztály hallgat. Szerencsére azért feltűnik a színen egy csinos lány is…
Elnézve a film értékelését más oldalakon, kezdem azt hinni, hogy én vagyok az, aki a zenei élet viszontagságait taglaló filmekre pluszpontokat ad, mint pl. a Nana esetében is – de azért az extrát levonva (mondjuk 8->7) sem kell attól tartani, hogy a film rossz lenne, sőt. A főszereplő Cha Tae-hyun szinte mindnekinek ismerős lesz, ő volt ugyanis a My Sassy Girl c. klasszikus férfi hőse. Nem egy szépség, szerintem, de jó komikus szinész. A rendezők újoncok, a történetet is részben ők írták. A film az 1997-es, japán Sharan-Q no Enka no Hanamichi c. film remake-je.
Ahogy a japán film címében enka van, úgy itt a trot a zenei műfaj, ezek valamennyire hasonlóak is. A portugál fado még távoli rokona a stílnek. A lényege, hogy melankólikus, túljátszott, érzelmektől csöpögő zene. Színes, fényes, giccses ruhában, kézzel hevesen gesztikulálva adják elő a színpadon, általában szólóban. Azt hiszem, szinte minden nemzetnek van egy ilyesmi zenéje, a régi, öltönyös popdalok is hasonlóak. A műfajt, amely a ’80-as években még népszerű volt, de ma már csak gúny tárgya, jellemzően a középkorúak hallgatják, illetve ma már csak az idősebbek. Szóval ez az a zene, ami egy rocker legrosszabb rémálmában kerülhet csak elő. A megszégyenülést elkerülendő Dal-ho végül magára kap egy maszkot, és így áll ki énekelni. Ekkor pedig jön a nem várt siker…
