Curse of the Golden Flower

 
http://www.imdb.com/title/tt0473444/
http://www.sonyclassics.com/curseofthegoldenflower/
http://www.apple.com/trailers/sony/curseofthegoldenflower/

Aka The City of Golden Armor. Kínai-hongkongi dráma, 2006. Rendezte Zhang Yimou (A hős, Repülő tőrök klánja rendezője). Fsz: Chow Yun-Fat, Gong Li, Liu Ye, Jay Chou.

­

Zhang Yimou legújabb filmjét nemcsak a szereplők rosszkedve és nehéz életük teszi drámaivá, hanem a szó klasszikus, színházi értelmében is dráma, jól kidolgozott, izgalmas, mesterien építkező történet, happyend nélkül. Sajnos a külföldi filmek Oscar-kategóriájában nem indulhatott (pedig nevezték), de a legjobb kosztüm díjáért még versenyben van a film, amely minden idők legdrágább kínai filmje, megelőzve ezzel a Promise-t is, a produkció 45 millió dollárba került. A történet alapjául egy 30-as évekbeli dráma szolgál, amelyet Cao Yu írt (Zivatar címmel), és ezt ültette át a rendező jó ezer évvel korábbra, a Tang Dinasztia 928. évébe, a császári palotába. A film központi témája az arany színben pompázó krizantém, amelyet ma 1 yuanos érméken is láthatunk, már ősidők óta megbecsült virág kínában. Ősszel, kora télen nyílik, nemességet jelképez. Az e virágnak szóló császári ünnepség előtti napokban kezd bonyolódni a történet. A kínai cím fordítása (city of golden armor) is a virágra utal, illetve egy korabeli forradamár, Huang Chao versére, amelyben a tájat beborító krizantémokat hozza az arany páncélosokkal párhuzamba.

­

A császár (Chow Yun-Fat) váratlanul hazalátogat a krizantém fesztivál előtt a hadszíntérre küldött fiával (tajvani énekes-színész Jay Chou, aki a film dalát is írta). Viszonya a császárnővel (Gong Li) nem éppen fényes, köszönhetően talán annak is, hogy a császár legidősebb fia, Wan (Liu Ye) még előző feleségétől született, aki után azóta is epekedik, és Wan emellett nevelőanyjával, a császárnével tart fenn intim kapcsolatot. Emellett egy harmadik, legkisebb fiuk is van, akit nem igazán vesz komolyan senki, a háttérből figyeli csendben (és baljósan) az eseményeket. A helyzetet a császárnő betegeskedése teszi méginkább nehézzé, főleg, mert a császár parancsára kotyvasztott mérget kell gyógyszerként szednie. A történetből talán ennyi elég is, nehogy sokat áruljak el, mindenesetre meglehetősen fordulatos. Így még azzal együtt is nagyon izgalmas, hogy a film nagy részében azt láthatjuk, ahogy a fenti szereplők rohangálnak a császári palota egyik szobájából a másikba.

­

A színészek – ezt talán nevük láttán nem is kell ecsetelni – remek alakítást nyújtanak (még Jay is). És a kosztümöket sem véletlenül jelölték Oscarra. A film igen nagyszabású, hatalmas díszletekkel, tízezernyi statisztával dicsekedhet, és szinte minden aranyban úszik. (Ami egyébként történelmileg nem stimmel, abban az időben csak a császár hordhatott ilyet.) Természetesen a virágokkal sem spóroltak. Néhány akciójelenet is található benne, éppen csak annyi, amit a történet megkíván, de látványos közelharcok és nagy tömegekkel vívott csaták is akadnak. A színek, a látvány, a rendezés, a történet és a színészi játék mind-mind jó ok rá, hogy megnézzük a filmet. Egy igazi dráma, a szó – krizantémokhoz illően legnemesebb értelmében.

­