The King And The Clown

imdb.com – Trailer

2005 decemberi, koreai történelmi dráma. Egy 16. sz.-i királyról szól, aki befogadja udvarába az őt és minisztereit kigúnyoló komédiásokat, majd egyikükbe – aki történetesen egy fiú – szerelmes lesz. A film arról híres, hogy vezeti a koreai box-office-t, megelőzve a Silmidot és Taegukgit (Harcosok Szövetsége), minden idők legsikeresebb koreai filmje lett, 85Mio $-t kaszálva.

A kasszasiker miatti kiváncsiságtól hajtva ültem le elé, de végül csalódottan keltem fel. Nem rossz film, de nem értem, mitől lett ilyen sikeres, tucatnyi jobbat tudnék említeni akár a közelmúltból is. A film nem hordoz igazán komoly üzenetet, nem is elég mulatságos, se nem megható, éppen csak jó. Még a ruhák és a díszletek sem olyan pompásak, mint pl. a Forbidden Questben volt, bár látszik, hogy próbálkoztak, mert nagyon tiritarkára sikerült a film. A sztori egyedi és érdekes, a karakterek nagyon emberiek. A két fő komédiás-artista közt különös, ki nem mondott kötelék van, egyikük a szépfiú, a másik az erős hős. A király is karakteres figura, intelligens, de indulatos, kissé őrült.

A film közepe már-már egy pszichodráma foglalkozásnak tűnik, a vásári komédiások eljátsszák a király anyjának tragikus halálát műsorképpen, hogy segítsenek neki feldolgozni az esetet. A királyra pedig nagy hatással van a dolog, gyorsan meg is mártja a kardját néhányakban maga körül. Közben a miniszterek is kavarnak, szóval nem fest valami jól a történet. A királyi szerető, a szépfiú, a király, a komédiás vagány pedig össze-vissza féltékenyek egymásra, nemektől függetlenül. Érdekes egyébként a „történelmi” homoszexualitás ábrázolása, valahogy természetesnek, elfogadottnak tűnik abban a környezetben, talán az is volt. Sokak szerint azonban a film sikere korántsem jelenti, hogy a koreaiak fóbiás attitűdje változott volna e téren, inkább az adott színész szépsége, karizmája miatt toleránsabbak.