L’Amant

http://www.imdb.com/title/tt0452128/
trailer

L’Amant, 2004. Japán erotikus dráma, rendezte Ryuichi Hiroki. Egy 17 éves lány pénzért szexrabszolgának szegődik három középkorú férfihoz egy évre. Ne tévesszen meg senkit a téma (ismét egy erotikus film, aminek címe: A szerető), nem csaptunk fel pornósite-nak. Bár nyilván sok szexualitás kerül ábrázolásra a filmben, nem ez a lényeg. Japánban van egy olyan műfaj, hogy Pink Films vagyis Pinku eiga, ami a nyugati erotikus filmektől éppen abban különbözik, hogy jobban igyekszik művészi értékeket is felmutatni a pucér idomok mellé. Ez a film például a férfi és női szerepeket, az emberi lélek mélységeit (és a mélység alján levő sötétséget) boncolgatja, oly’ sok szimbólummal, hogy még Freud is beleőszülne. A történet Naito Yamada népszerű „shojo” mangáján alapszik. A shojo fiatal nők körében népszerű (szó szerint: „lányok számára írt”) manga, erotikus fantáziákkal tűzdelt, romantikus történet. (Ilyen pl. a Sailor Moon.)

A filmet sok nemzetközi filmfesztivál tűzte műsorára 2005-ben, például a denveri, vancouveri, seattle-i, philadephiai és a brisbane-i is. (Itt egy rövid beszélgetés a rendezővel Denverben.) A Midnight Eye éves olvasói szavazásán 11. helyen végzett a film, döntetlenben olyanokkal, mint pl. Shinobi és az Azumi 2. A rendező legismertebb, 2003-as Vibrátor c. alkotása is elismerést váltott ki nemzetközi téren. Sajnos a L’Amant DVD-n csak felirat nélkül, japán nyelven jelent meg, angol fordítást a kloofyn találhatunk hozzá. Szereplők: Nozomi Ando (Chikako), Tomorrow Taguchi (A), Jun Murakami (B), Ren Osugi (C).

Nem egy jókedvű film, romantikát ne is várjunk, legfeljebb néhány morbid nevetést. A lány komoly, értelmes, szenvtelen, ártatlannak pedig egyik szereplő sem nevezhető. A kérdés, hogy ki használ kit. A bemutatkozás során a férfiak úgy döntetnek, Chikakot Hanakonak fogják nevezni, egyikük papagájának a neve. Cserébe ő is nevet ad nekik: A, B és C. Aztán jön is a szex a lelkesnek messziről sem nevezhető lánnyal. Ahogy Chikako unottan mozog a vonagló, nyögő férfin, egyből megkérdőjeleződik, hogy melyik fél a kiszolgáltatottabb. Durva dolgokat nem mutat a film, talán még cici sem látszik, a hangsúly inkább azokon a részleteken van, amik „valósághűvé” teszik a jeleneteket, az arckifejezések, a hangok. Meg az abszurditás, ahogy kivülről nézzük, a rendező fanyar, cinikus szemüvegén keresztül. Nincs sok szex a filmben, sok minden más is szerepet kap, közös házifeladat megoldás, kabóca kergetés, sőt még egy rubik-kocka(!) is felbukkan. Ürességtől fájdalmas, nihilista tekintetek, impotencia, öregedés, dráma zajlik a mindvégig sötét tónusú képeken. Zene alig szól (talán kétszer), de amikor igen, akkor megható. Érdekesek a karakterek, a három férfi és a lány különböző motivációja, kapcsolataik és fejlődésük. Az embertelennek tűnő, bizarr szituáció szereplői lassan mélységesen is emberivé, és ezáltal szerethetővé válnak. Elgondolkodtató történet.

„Nem lehetsz egyszerre angyal és ember is.”