Godspeed You! Black Emperor

http://www.imdb.com/title/tt0261555/

Évekkel ezelőtt akadt meg a szemem a következő, nehezen értelmezhető szóhalmazon: "Godspeed you! Black Emperor". Ez egy kanadai zenekar neve, alternatív körökben elég ismertek, experimentális/progresszív instrumentális zenét játszanak. Lassanként felduzzadós, 20 perc körüli számokat, talán leginkább az izlandi Sigur Róshoz hasonlítható filmzene-hangulatban, ill. néhány régi, elborultabb Pink Floyd album stílusára is emlékeztetnek. (A zenekar oldalán van pár mp3 sample.) Aztán évekkel később, nemrégiben derült ki számomra, hogy a fenti banda furcsa nevét egy (azonos című) japán kultuszfilmről kapta. A japánosan ejtve "Goddo supiido yuu! Burakku emparaa" (1976) a rendező, Mitsuo Yanagimachi első filmje, méghozzá egy kézikamerás, fekete-fehér dokumentumfilm 1976-ból. Fiatal motorosbandákról szóló időtlen műalkotás. Kult-státuszához talán hozzájárul a kanadai zenekar névválasztása mellett az is, hogy igen kevés helyen lehet megszerezni vagy akár csak olvasni róla a neten. Ma sikerült megnéznem.

A képminőség meglepően jó, ahhoz képest, hogy mikor és hogyan készült, és hogy fekete-fehér. Persze csodát nem lehet várni, kontrasztot sem, de a lényeg kivehető. A filmhez illő zene és remek kameraállások másfél órán át. Már az első percekben érezhető valamiféle bandahangulat, ahogy a motorosgang és a rendőrök egymást cukkolják az éji sötétben. A dokumentumfilm készítői testközelből követik a címszereplő banda, a Black Emperor mindennapjait. (Na, így már kezd értelmesebb lenni a cím, ugye?) Sokan vannak, széltében elfoglalják az utat, hatalmas robajjal mennek, és még dudálnak is mellé, az éjszakát beragyogja a rengeteg fényszóró. Meg akarnak ijeszteni. Aztán meglátjuk az arcukat, a sok kis ifjú titánt. Új tag érkezik, 17 éves, szégyenlős. A banda is bemutatkozgat. "Talán már ismertek. Decko vagyok. Munkanélküli. Egy alagútban lakom, nincs otthonom. De jobban motorozok bárkinél." Ooops. Nagyvárosi, szürke, embertelen környezet. Itt-ott mindenféle nacionalista jelképek kerülnek elő (vagy akár horogkereszt is, ami úgy tűnik, a banda logója), de a kedves, nevetgélő, munkanélküli fiatal "csürhét" elnézve mindez csak póz, sőt, talán azt sem tudják, hogy mindez mit jelent (másutt). A lényeg a menekülés, a hazug, álszent és kiégett társadalom és "felnőtt" világ elől, bármerre – ez, ami a filmet időtlenné teszi, ami bárhol és bármikor ugyanígy működik. Náluk a motorban van a varázserő, a veszélyben, a szlalomozásban a forgalommal szembe. Persze, ha az én ablakom alatt bömböltetnék százan a brutálhangosra meghekkelt mocikat, mindez nem volna már ilyen romantikus, de hát legyen ez a japók baja :) Fogdából hazakisérő szülők, béna családok, panelrengeteg, gyorhajtás, nínó, rivális bandák, verekedés. Egymással lojális, merész fiatalok, akik zülöttségükben is tisztábbak, mint a felnőtt lelkiismeret. S ami még érződik, a kilátástalanság, az egész értelmetlensége. Mert sejtjük, egy részük végül úgyis irodai droid lesz vagy gyári droid. A többiek talán rövidéletű piti gengszterek vagy koldusok vagy börtönlakók… Az élet mindenkit bedarál. De addigis God Speed You, Black Emperor!