imdb – trailer – képgaléria
Már láttam kamerás bootlegben, de érdemes volt DVD-n is újranézni, olyan édi film. Talán még a Chihirot is veri, vagy legalábbis a nyomába ér. Howl egy varázsló-varázslott srác, akivel Sophie, sajnálatos események folytán immáron 90-éves öregasszonnyá változva ismerkedik meg. Színes, valós, igazi „emberi” karakterekkel teli a történet… szerethető gonoszokkal, és önmagukkal küszködő hősökkel. A rajzok persze csodálatosak, és az egész hangulata nagyon megkapó. Izgalmas, tanulságos történet, tíz pontos, kihagyhatalan mese, felnőtteknek is. Kedvencem a kis Calcifer, a durcás tűzidémon. Az a jó a Miyazaki filmekben, hogy újranézhetők, és mindig plusz dolgok, új rétegek, gondolatok jönnek elő. Most például azt filozófáltam bele, hogy a kastély, a háború, meg az összes helyszín és történés Howl tudatalattiját reprezentálja. Mindenesetre elég sok pszicho dolog volt a mesében, ahogy elveszti a szép szőke-herceg varázslöttyöt, és kénytelen önmaga lenni, aztán újraépíti a kastélyt, ahogy a csatában elveszti az emberi alakját, meg az egész kavarás a szivével. Persze, Sophie is végigmegy egy úton, de szerintem a látszat ellenére nem ő a főszereplő. A film bekerült az Oscar nevezések közé, szerintem megérdemelné a díjat.
Ez az egyik kedvenc filmem, barmikor meg tudom nezni es jobb kedvem lesz tole…Mindenkinek ajanlom,szerintem nagyon aranyos es kicsit ilyen „a szerelem mindent legyoz”hangulata van,de nem csopogos…csak szep
Imádom! Sophie valóban nem a főszereplő (mármint szerintem se), ő amolyan narrátor, aki végig jelen van. Ezt a filmet bármikor képes vagyok újra és újra megtekinteni, elmerülni a varázsában.