Last Quarter

Kagen no Tsuki (2004, Japán)
–imdb–  –site–  –trailer–   –music video–

A Yazawa Ai nagysikerű képregényéből adaptált sztorival a rendező, Nikai Ken, japán egyik legmenőbb rockzenekarának (L'arc.-en-Ciel) énekesét, Hyde-ot, és a zenekar rajongóját, a nemkevéssé ismert nevű színésznőt, Chiaki Kuriyamát kérte fel a főszerepek eljátszására ebben a furcsa, misztikus, drámai love sztoriban. 19 évenként a Hold ugyanazt az arcát mutatja felénk, Last Quarter: az utolsó negyed, a fogyó hold egy hétig tartó eltűnése. A 19. szülinapját ünneplő Mizuki összeveszik barátjával, és az éjszaka csatangolva egy furcsa, romos épületbe kerül. Itt találákozik Hyde-dal -a filmben Adam -, aki egy számára oly fontos, különös dallamot a gitárján játszva vonzza magához a lányt, és hamar össze is barátkoznak :). Megbeszélnek egy találkát holdfogyatkozáskor, ámde Mizukit elcsapja egy kamion. A régi házban tér magához ismét, és hamarosan rájön, hogy be van zárva. Vajon miért, és keresi-e majd valaki? Ki volt Adam, és mi ez a dal? Maradjanak velünk, a reklám után… sem áruljuk el ;)
Nagyon állat film, gothicabb, mint a holló. Kétszer néztem meg, elsőre, fülhallgatóval, sötétben jobban ütött, társaságban, messziről, kivülről nézve, amikor kevésbé húz be a hangulata, már nem. A film első fele nagyon magával ragadós, dark, a zene hangulatos, lehúzós, ellepős… persze, sokat segít, ha lányszemszögből nézi valaki a filmet (nem muszáj), mert a Larc-en-ciel rocksztár Hyde karaktere iszonyat cool, ha a túlvilág kapujában ilyenek várnak egy nekem írt dallal, akkor most mingyá' jöjjön a vég! :). Egyébként a frizurája, a hűvös romantikája meg egyebek miatt David Bowiet jutatta eszembe a Labirintus c. filmből, ami talán nem is olyan rossz hasonlat, hiszen az is eléggé zenés, borongós és fura sztori. Na és végre egy filmszereplő, aki nem rossz irányban, össze-vissza pantomimozik a gitáron, hanem játszik, mert tud. A főcimdal nagyon szép, szomorú, kellemes, a filmet végig uralja a háttérzene. Eleinte azt hittem, ijesztegetős horror lesz vagy valami, de nem, inkább románc, misztérium, holdfény. Attól is tartottam, hogy nehéz lesz Kuriyama kisasszonyt romantikus szereplőként megemészteni, mivel a Kill Bill-ben cseppet sem volt érzelgős a szöges buzogányt lóbálva, és hát a Battle Royaleban se zavartatta magát gyilkolászás közben. Itt nagyon szerethető volt, jól játszott, és bár nem egy klasszikus, finom szépség, azért kihozta belőle a nőt néhány szépen beállított jelenet.

A film a közepétől kicsit leengedett, addig a misztikum, a dráma, a romantikus, sötét hangulat uralta, később talán már a rendező sem bírta tovább a depit, elviccelte egy-egy részét, kissé oda nem illő videoklip, animációs, dedós magyarázó bevágásokkal, de nem vészes. A második fele már szinte inkább egy harry potter témára emlékeztetett, az ügyet kutatgató két fiatal diák szereplő bevonásával. És talán attól is laposabbá vált, hogy számomra kiszámítható lett, hogy mi miért van, de mivel a környezetemben levők szinte az utolsó percig kérdezgették, hogy ki mikor hol mit miért, ezért az átlagnézőt talán nem fenyegeti a veszély, hogy túl hamar kiderül, aminek ki kell. És hát a sztori csavaros részeitől függetlenül is élvezetes, megható szerelmi történetnek lehetünk tanúi. Nameg, akinek tetszik Hyde, az úgyis oda lesz tőle, akinek meg nem, az nézze a többieket. :) A képek, beállítások, helyszínek, kosztümök is nagyon szépek, a hangulathoz illőek végig, nem beszélve arról a csodaszép gitárról. A film vége felé kissé elhalványult a vizuális varázslat, az elejét még jobban uralták a képi hangulatok, a fények, formák játéka.

A film alapjául szolgáló manga képregényt magyarul is elolvashatjuk (köszi a linket, oolong!).