Keleti Szél <ázsiakult>

Megosztom a tapasztalataim, hátha valakinek hasznos lesz, bár szubjektívek, és egyetlen útból kifolyólag nem is feltétlenül pontosak vagy átfogóak, de talán több, mint a semmi. :)

1. rész: közlekedés Japánban

A repülőhöz nem tudok mit mondani, mert nem Budapestről mentem, ahonnan nincs is közvetlen járat, de első blikkre az Aeroflot a legolcsóbb, de pl. a Swiss se rossz, 15-16 óra az út. Nekem 13 órás eltérés volt, úgyhogy a +7 órás magyar jetlag nem nagy ügy, bár épp rossz irányban van, lehet, hogy én fordultam át könnyebben. Ugyanis inkább a koránkelésre kell majd berendezkednünk, mivel Japánban nincs nyári óraátállítás, ezért korán sötétedik, és a legtöbb múzeum, kastély du.5-re bezár.

Hegyek! Már az oszakai park zöldjétől is odavoltam, és mikor megláttam a hegyeket, kis, már-már alpesi folyócskával a falvak mentén, nagyon megörültem. A Mie prefekturában, Iga tartományban levő Uenoba (ami nem tévesztendő össze a Tokióban levővel), elég körülményes eljutni, bár az út 3/4-ét megtehetjük JR passzal, viszont min. 3-4-szer át kell szállni (Oszakából vagy Kiotóból). Amihez nem árt pontos menetrend, és az állomások, vonalak, irányok megértése, leolvasása...

Iga-Ueno Stationig visz az állami vonat, völgyeken át, erdők és falvak mellett vezető úton, nagyon hangulatos. Innen a még aranyosabb, privát Iga-vonatra kell szállni, pár megálló, 250 Yen. Mivel ez nindzsavidék, a vonat is nindzsás, az állomáson is ilyen figurák várnak, és a város közeli utcáin is mindenhol bújkálnak a villanypóznán meg a résekben...

Rohadt mázlista vagyok, hogy az egyetlen japán zenekar, aki érdekelt, de nagyon, az épp az első idelátogatásomkor lépett fel, a jegyet pedig már előre lefoglalta nekem az énekes, Shin, aki elég jófej. Szegény épp 3 nappal a buli előtt törte el MMA edzésen a kulcscsontját, de még így is felléptek, csak nem gitározott. Tokióban, Shinjuku északi részén, egy kis pinceklubban (Head Power) játszottak, kb. 40 ember előtt, két másik bandával, otthonos hangulatban. A pénztáros kicsit tudott angolul, így még a klubvezetőt is előkerítették nekem, hogy megengedje, hogy fotózzak. Nem nagyon lehet szokás, mert senki más nem csinálta, csak egy kamera volt rajtam kívül, és elég kellemetlenül is éreztem magam, de azért nem tudtam megállni..

A Ghibli Stúdió múzeuma Mitakán, Shinjukutól 20 percre található, Tokióba utazva ne hagyjuk ki. A jegyvásárlás lehet probléma, csak elővétel van, külföldön a JTB utazási irodáiban, Japánban a Lawson közértekben kapható. Az iskolai szünetben, hétvégére hetekkel korább elfogy, hétközben jobb az esély. Felnőtt jegy 1000¥. Én itt vettem a bolt Loppi automatájából, ami japánul van, nem árt segítséget kérni. A jegy 10/12/14/16 órára szól, 30 percen belül kell bejutni, és a köv. turnuskor kidobnak, hogy ne legyen tömeg (így is volt, sok gyerekkel). Mitaka vonatállomástól 20p séta, vagy sárga, kidekorált shuttle busz visz a parkba.

Több, mint két hónapja, hogy megnéztem Zhang Yimou legújabb filmjét, de túl nagyszabásúnak tűnt ahhoz, hogy leírjam, mostanra meg már túl távolinak. Mindenesetre az biztos, hogy jó film, annó még Oscart is jósoltam volna neki (ha bekerül a nevezettek közé, mert Kínai jelöltje volt). Golden Globe-ra is jelölték, az Asian Film Awardson pedig hat díjra (amit nem nyert meg).

Az előzetes várakozásaim ellenére, melyek szerint a film hatásvadász lesz (van, aki annak tartotta), nem is volt olyan, nem arról szólt végig, hogy xy leborul az elesett barátja, rokona fölé zokogni, valahogy jól eltalálták az arányokat a dráma, a téma komolysága és a sztori érdekessége, izgalma közt. Főszereplők: Christian Bale, Ni Ni, Xinyi Zhang, Tong Dawei, Atsurô Watabe.. A film kb. 90 millió dollárból készült, amit néhány hét alatt be is hozott, mint az eddigi legnagyobb bevételt generáló, kínai film. A történet Geling Yan regényéből (13 Flowers of Nanjing, Nanking 13 virága) készült. Trailer.

A japán-kínai háború idején, a nankingi mészárláskor (1937) játszódó film főhőse egy amerikai temetkezési vállalkozó, John, aki valahogy belekeveredik az eseményekbe a helyszínen. Christian Bale alakítja (ismertebb nevén Batman:). Egy templomba érkezik, hogy a pap temetéséről intézkedjen, amikor kitörnek a harcok, és az ott tanuló diákok, fiatal lányok mellett egy csapat prostituált is az Úr házában keres menedéket, ahová elvileg nem jöhetnek be a japán katonák (de azért, persze, bejönnek). John nem éppen egy szent ember, de kénytelen papnak kiadni magát, hogy magát és a a többieket megvédje...

Hirokiri (1969, 人斬り), japán történelmi dráma, chambara. Rendezte Hideo Gosha. Fsz: Shintarô Katsu, Yukio Mishima, Tatsuya Nakadai. Egy Yukio Mishima-fan korszakomban csaptam le a filmre, melyben a majdnem Nobel-díjas író szerepel, de végül nem ő volt a középpontban, hanem az Okada Izo karakterét alakító Shintaro Katsu. A főhős a filmtörténelem (számomra) legszimpatikusabb bérgyilkosát alakítja, mint szegény ronin, aki egy politikai csoporthoz csapódva végez az ellenfelekkel. Egy barátja figyelmezteti, hogy a nagy hűsége ellenére csak kihasználják őt, és amikor már problémássá válik munkássága, megpróbálnak tőle megszabadulni. A film nemzetközi címe, a Tenchu!, mely a filmben is elhangzik, az égiektől kapott (megérdemelt) büntetést jelenti.

Most, hogy épp lehúztam több régi művészfilmet is unalmasságuk vagy mesterkéltségük miatt, kicsit furcsa ugyanebből az irányból dícsérni a fentit, de tény, hogy szépen meg van komponálva, igazi filmművészeti alkotás, amely ennek ellenére ma is szórakoztató és egyszerre komoly. Nem mellesleg a színészek kiválóak benne. A történet alapja Ryotaro Shiba regénye (Hitokiri Izo), ebből írt forgatókönyvet Shinobu Hashimoto, aki több Kurosawa film, pl. a  A hét szamuráj és a Rashomon forgatókönyvét is írta. Hideo Gosha pedig szintén kultikus rendező (egyéb filmjei: Sword of the Beast, Goyokin, Onimasha). A zseniális alakítást nyújtó Shintaro Katsu a Zatoichi filmek főszereplőjeként lehet ismerős. A történet főhőse, Okada Izo egyébként létező személy volt, egy 19. sz.-i szamuráj, több történet ihletője. A neve (Izo), és foglalkozása (bérgyilkos) alapján talán másnak is beugrik, hogy Takashi Miike 2004-es, Izo c. filmje is róla szól, bár ott kevésbé szerethető a karakter. Zene: Masaru Satô. Részlet a film elejéből.

Long Men Fei Jia (2011) kínai wuxia, rendezte Tsui Hark. Főszereplők: Jet Li, Zhou Xun, Chen Kun, Li Yuchun, Kwai Lun-mei, Louis Fan, Mavis Fan. A film némiképp remake-je a Dragon Gate Inn (1966) és New Dragon Gate Inn (1992) filmeknek (utóbbi producere szintén Tsui Hark volt), de a rendező szerint a film inkább egyfaja "re-imagine". A téma, a karakterek és a sztori nagy része, valamint a stílus mindenesetre hasonló. 2010 őszén kezdték a forgatást 3D-ben, majd 2011 decemberében mutatták be, ill. az idei, februári Berlinálén is vetítik. Az Asian Film Awardson eddig hét nevezést kapott a mű.

Nálam csak közepes lett a film, de ez főleg a bonyolult történetnek köszönhető, vagy amiért a dialógusokból nem sikerült még a végére sem kihámoznom, hogy ki kicsoda, és mit akar. A karakterek bemutatása sekélyesre sikerült, megalapozatlannak érződtek a fordulatok, viszonyok, mintha az egész sztori csak arra lenne, hogy ide-oda állítgassák a bábukat. Azt hiszem, a film túl nagy hangsúlyt helyezett a látványra, ami a harci jelenetek mellett főleg a 3D technológia használatáról szólt, és utóbbi állítólag nagyon jól is sikerült. Tsui Hark innovatív módon, ügyesen vetette be a harmadik dimenziót a wuxia műfajában elsőként, a néző arcába repülő farönkökkel stb. Egy kis fantáziával ezeket a megoldásokat a sík verzióban is észrevehetjük, biztos nagy élmény a film egy IMAX moziban. Nekem mindenesetre, 2D-ben kicsit hiányzott a sztoriból a fókusz és a mélység, pedig érdekesnek tűnt, ahogy a sivatagi vendégfogadóban összegyűlik mindenféle ember. Egy részük arra vár, hogy egy ritka vihar láthatóvá tegyen egy rég eltűnt, kincsekkel teli palotát, ahol aztán a kissé klisés végkifejlethez érünk.. Trailer.

Eredeti címén: The Founding of a Party (建党伟业) 2011, kínai történelmi film a Kínai Kommunista Párt megalapításáról, illetve az ahhoz vezető eseményekről kb. 1911-1921 között. A film előzménye a császárságot bevégző, 1911-es forradalomról készült The Founding of a Republic c. film volt, amelyet szintén Huang Jianxin és Han Sanping rendeztek. Míg utóbbi a köztársaság 100., addig előbbi a párt 90. éves megalakulásának évfordulójára készült, állami támogatással, így még a szokásosnál is egyértelműbb a propaganda-film jellege, de szerintem ez volt vele a legkisebb gond. A film felkerült az imdb "bottom 100" legrosszabb filmjei közé, én azért adtam rá 4 pontot a díszletek miatt.