Keleti Szél <ázsiakult>

Nemrég Kanadában jártam, ahol egy kedves ismerős helyi különlegességek helyett egy nagy zsák ázsiai édességgel lepett meg, ismervén viselt dolgaimat. Elsőre japánnak néztem benne mindent, a szép, ízléses csomagolás miatt, de kiderült, hogy tévedek. Csak a zöldteás castella (vagy kasutera) volt japán, amely egy hosszúkás, tömbszerű, piskótára emlékeztető, de annál tömörebb süti, melyet a portugáloktól lestek el. Állagra inkább egy muffinra emlékeztetett, kicsit fullasztó, de zöldteával, gondolom, jól le lehet öblíteni.

A második, amit próbáltam a képen látható rice crackers, amely rízsből van, száraz, és kókusztej ízesítésű. Utóbbi elég finom, ám sok agymunkát igényel a részemről, hogy a Bounty- zeletektől elvonatkoztatva össze tudjam rakni a kókuszízt az enyhén sós krékerrel. Előnyös viszont, hogy kettesével vannak csomagolva a zacskóban, így megőrzi minőségét. Ez thai.

Aztán még előkerült egy gyönyörű, zöld, piros-szalagos kartondoboz is, amelyben barley green (árpafű) cake-ek vannak, egyesével csomagolva, ilyen két gyufásdoboz méretűek, belül ragacsosabb és zöld, ez is kicsit fullasztó, de finom. A külseje puha, omlós, kicsit emlékeztett a shortbreadre, enyhén sós ízével, mellé egy kis szőlőcukor feeling (tán csak képzelem). Erről meg kiderült, hogy tajvani.

A tajvani filmes díjak nevezettjeinek listája itt olvasható:

Nem másolom át, mert minek. Elég sok ismeretlen van benne. Ami leginkább érdekel belőle, az a több kategóriában is induló Face (aka Visage) Tsai Ming-Liangtól - trailer itt -, aminek francia nevű akciókoreográfusát is nevezték. A film már Cannes-ban is versenyzett. Amúgy egész szűkösnek tűnik a felhozatal, mert sok film sok kategóriában indul - vagy csak ennyire jók? Néhány cím: Like A Dream, Beast Stalker, No Puedo Vivir Sin Ti, The Message, Cow. A legjobb akcióban indul az Ip Man is, furcsa, hogy nem kapott több nevezést. A helyi, tajvani filmek legjobbja címért pedig hárman indulnak, egyiket sem láttam: Let The Wind Carry Me, No Puedo Vivir Sin Ti és Yang Yang.

Tajvani zenés, romantikus dráma/vígjáték (2008). A film sikere nagy meglepetés volt, 12 díjat nyert, aminek felét a tajvani Golden Horse Awardson, és az ország ezt küldte be az Oscarra is. A közönségsiker sem volt kisebb, Tajvan történetének második legnézettebb filmje lett a Titanic után, szép bevétellel, annak ellenére, hogy a főszereplők még kezdő színészek voltak, és sok amatőr is szerepelt a stábban. Rendező-író: Wei Te-Sheng, fsz: Van Fan, Chie Tanaka. Trailer

A történet két szálon fut. Tajvan japán megszállásának végén, a 40-es évek utolsó éveiben egy japán férfi otthagyja szerelmét a szigeten, anélkül, hogy szerelmet vallot volna neki. Szerelmes leveleit utódai találják meg, és küldik el az addigra már 80 év körül járó nőnek, azonban a címe már megváltozott, így a helyi postásnál landol a pack. A ma játszódó részben egy kis település becsületből egy helyi bandát szeretne egy nagy rendezvényen bemutatni, azonban nincs ilyenjük, ezért gyorsan, különféle zűrös alakokból kell összedobni egyet. A készülő rockzenekarban mindenféle ember van, gyerektől az öregekig, az énekes a lézengő postásfiú, egy szép, japán lány pedig a menedzserük. Ihletésként meg ott vannak az imént említett levelek... A film hirtelen sikerét több tényezőnek köszönheti, például annak, hogy romantikus, vicces, szórakoztató, zenés film, és őszintén, kedvesen mutatja be a helyi emberek, idősek világát is. Ebből külföldiként nem minden jön át, a nyelvi finomságok, helyi szokások ismerete nélkül, de jók a szereplők és a zene is, érdemes megnézni. (magyar felirat készülőben)

December elején osztották ki a tajvani filmes díjakat a 45. Golden Horse Film Awards keretében. A fő győztes Peter Chantől a The Warlords volt (főszerepben Jet Li), ez a legjobb film, legjobb rendező és legjobb vizuális effektek díjait nyerte meg. A Cape No. 7 című tajvani box office hit négy díjat kapott, a legjobb filmzene, betétdal és mellékszereplő díját a mandarin nyelvű mezőnyben, és a csaj tajvani filmeknek járó The Outstanding Taiwanese Film of the Yeart (az év kiemelkedő tajvani filmje).

A legjobb színész díját Zhang Hanyu (The Assembly) kapta, az Assemblyvel nyert még a legjobb forgatókönyvadaptációért Liu Heng is. A legjobb színésznő pedig Prudence Liew (True Women For Sale). Best supporting actress: Mei Fang (Orzboyz). Legjobb dokumentum: Up The Yangtze, legjobb rövidfilm: Hopscotch. Legjobb forgatókönyvírók: Tsai Tsung-Han, Tom Shu-Yu Lin (Winds of September), legjobb fényképezés: Cheng Siu-Keung (Sparrow). Az akciókoreográfia mezőny nyertese Li Chung-Chi a Connected miatt, életműdíjat pedig Chang Feng kapott.

Készülőben Tsai Ming-Liang (Huncut felhőcske, What Time Is It There?) következő, európai filmje, a tajvani-francia koprodukció Visages. A kelet és nyugat találkozásának filmjét a Louvre-ban forgatják, francia szereplőkkel. Jean-Pierre Léaud, Fanny Ardent és a szupermodell Laetitia Casta mellett játszik benne természetesen Lee Kang-Sheng is, aki a rendező szinte minden filmjében szerepel. Bővebben..

Jay Chou előző, kavbojos lemeze eléggé félrement szerintem, úgyhogy most sem várok sokat a szokásos mandopop nyál mellé, pedig nagy tehetség. Lassú számmal indítani egy lemezt mindenesetre nem valami szerencsés. Ha ezt (Fragrance of Rice) még kibírjuk, akkor azért jön utána egy elég jó, rockosabb dal, ami a címadó is egyben. Ez valami akciófilmbe is jól illene (ha még nem került oda). Sajnos a kínai dalcímeken kívül még nem találtam sok információt az albumról, azon kívül, hogy október 9-én jelenik meg. A címe (Capricorn - 魔杰座) persze, egyértelmű utalás a 29 éves, tajvani színész-zenész horoszkópjára (Bak). A harmadik dal szintén egy lassú popdal, sajnos az ilyeneket nem tudom korrektül megítélni, mert még meghallgatni se nagyon megy :) de biztos jó. Utána gyorsabb jön, és itt még erőteljesebb valami indiai hatás (tradícionális fuvolával), amit már előbb is hallani véltem. Jó kis hullámvasút a lemez, mert aztán megint egy lírai dal jön, aztán egy gyors, aztán egy lassú. Aztán még egy lassú, a 8. dal egész hallgatható, talán mert a szörnyű nyávogás mellé kínai vonós és énekdallam is van. A végére már kifáradnak a lemezek, de az utolsó, játékos dal egész szórakoztató. Összességében a jobb Jay lemezek közé sorolnám az újat, nekem általában 2-3 rockosabb dal szokott tetszeni róluk, és az ezen is akad. Kár, hogy nem ad ki külön rockos meg nyálas albumokat, nem könnyű váltogatni a két szélsőség közt.

Az idei Cannes-i Filmfesztivál május 14-25. közt lesz. Ázsiai zsűritagok:

• Apichatpong WEERASETHAKUL (thai rendező) a zsűriben
• HOU Hsiao Hsien (tajvani rendező) a rövidfilmes zsűri elnöke

Versenyben:

• JIA Zhangke: ER SHI SI CHENG JI / 24 City (kínai)
• Eric KHOO: MY MAGIC (szingapúri)

Un Certain Regard:

• BONG Joon Ho, Michel Gondry, Leos Caray: Tokyo!
• CHUNG Mong-Hong: TING CHE/Parking (tajvani)
• Kiyoshi Kurosawa: Tokyo Sonata (japán)
• LIU Fen Dou: Ocean Flame

Cinefondation:

• JIANG Xuan (USA) - BA YUE SHI WU
• PARK Jae-ok (Korea) - STOP

Versenyen kívül:

• KIM Jee-woon - THE GOOD, THE BAD, THE WEIRD (koreai)
• NA Hong-Jin - THE CHASER
• WONG Kar Wai ASHES OF TIME REDUX (info)

Jin, gwu (2007), hongkongi-tajvani-német dráma. Írta és rendezte: Kenneth Bi. Főszereplők: Jaycee Chan (Jackie fia), Angelica Lee, Tony Leung Ka Fai, Josie Ho, Kenneth Tsang, Roy Cheung. Tony Leung legjobb mellékszereplő díjat nyert a Golden Horse film fesztiválon, ahol legjobb tajvani filmnek is jelölték az alkotást. A hamarosan következő, Hong Kong Film Awardson a legjobb filmzenéért és hangért (sound design) indul a film. A zenét a német Andre Matthias írta. Kenneth Bi második mozifilmje a Rice Rhapsody után, értékes mondandóval és zavaró melodrámával, zen-dobosokról.

Jaycee Chan kezdeti botladozásai után egyre ígéretesebb színésszé válik, legutóbb az Invisible Targetben bizonyított. Talán nem is baj, hogy belőle nem lett kunfgu-sztár, így könnyebben kiléphet a híres papa árnyékából, aki lassan példát is vehetne róla színészként. 

http://www.imdb.com/title/tt0831386/
http://youtube.com/watch?v=QYJU-KoNZME

A film főhőse Sid (Chan), akit egy gengsztervezér csajával történt affér miatt apja Tajvanra menekít ki, ahol a nemtörődöm, komisz fiú találkozik egy zen-dobos csoporttal. A dobok ritmusa és az egyik doboslány is hat a szívére, ezért csatlakozni próbál hozzájuk  A sztori jó akciódúsan kezdődött, kár, hogy nem úgy folytatódott, de remekül kifejezi a változást, és megható próbál lenni, talán túlságosan is. Nem annyira meggyőző, bár Jaycee remekül játszik, a sztori kevésbé hihető szerintem, és eleinte nem is valami szimpatikus a zöldségevő erdei csoport, főleg a kiscsaj. A fiút kisérő gengszter jobb karakter, és az apát alakító Lau is megérdemelte a díjat.. A film második harmada kissé fárasztó, nagyrészt a buddhista szellemű dobosképzésről szól, ami vízhordásból és zöldségaprításból áll. Egy darabig tehát együtt unatkozhatunk a főszereplővel, a fordulatok viszont annál erősebbek, bár nem valami koherens a sztori. Néhol meg már természetfilmnek menne el az egész. A dús, zöld növényzetnek is köszönhetően a táj és a részletgazdag képek nagyon látványosak (bárcsak HD lenne!), és a hangeffekteket is elég komolyan vették a film készítői.