Keleti Szél <ázsiakult>

Tegnap egy nagyon szép, unalmas, értelmetlen, hosszú filmet láttam, mégsem tudom azt mondani, hogy rossz volt, inkább csak csalódás. Főleg a végén, mert az egésztől azt vártam, hogy vezessen valahová, aztán lehet, hogy direkt csinálták ilyenre. Ebben is mongol nomádok voltak jurtában (magára maradt férfi), meg észak-koreai menekültek (anya és fia), és a közös nyelv hiánya miatti kommunikációhiányt meg az ezzel ellentétes megértést láthattuk kibontakozni a sivatagi hétköznapokban. Tehénfejés, ganégyűjtés, sztyeppe, ének. A táj - szerintem - csodás, és a felvételek most inkább a természet, mintsem az operatőr munkáját dícsérték, sokszor remeg is a kamera, talán valami áldokumentum vagy művészi célból (vagy nem). A film maga - Hyazgar (2007) - egyébként dél-koreai/francia produkció, a rendező, Zhang Lu, kínai, a szereplők többsége és a film nyelve pedig mongol. Trailer.

Kicsit bővítettem az Altan Urag repertoárt az itunesomban, mert telhetetlen vagyok, ők meg annyira jók. A mongol folk rock zenekarról itt volt szó, illetve soundtrackileg a Mongol és a Khadak kapcsán. A honlapjukon hat lemezt lehet tőlük meghallgatni (részleteket), illetve mp3-ban megvásárolni. Egyébként megüt a guta, hogy most, hogy elköltöztem, európai turnéra indultak, június első felében lehet őket elcsípni, Milano, Genf, Zürich, Berlin, Brüsszel, Amszterdam állomásokon. Jó lenne pedig élőben látni ilyet (RaKH II a Made in Altan Urag lemezről):

Egy csodás film került elém, teljesen véletlenül, már azt leszámítva, hogy a teljes filmgyűjteméyem rámásoltam egy külső hdd-re, így nemcsak a legfrissebbekből válogatok, hanem bármi jöhet. Így végre eljutottam a Khadakhoz (2006, írta, rendezte Peter Brosens és Jessica Hope Woodworth), amit még a Mongol, és főleg annak soundtrackje nyomán kutattam fel, ugyanis szerepel ill. játszik benne az Altan Urag. A zene részben az ő művük, valamint Christian Fenneszé. Az igazsághoz tartozik, hogy maga a film belga-német-holland produkció, de a szereplők, a zene, a helyszín és a stáb nagy része mongol. Velencében "Lion of the future" díjat nyertek, és még párat kisebb-nagyobb fesztiválokon. A filmet hazánkban is bemutatták a 2008-as LOW holland-flamand Kult Fesztivál keretében.

A mongol sztyeppék fagyos, hófödte, gyönyörű magányában él Bagi (Batzul Khayankhyarvaa), egy fiatal srác, nagyapjával egy jurtában, állatokat tartanak. A fiúnak van vmi különleges képessége, hallja az állatokat a távolból, megérez dolgokat, és közben epilepsziás rohamokat kap. Ki is kell hívni hozzá a sámánt, hogy visszaénekelje a világba, és mikor eszméletéhez tér, azt mondják neki, hogy ő is sámánnak született, és hogy nem szerencsés e végzetet elutasítania. Ám nem sokkal később egy katonai konvoj tűnik fel a láthatárban, valami titkos kór miatt karanténba kell helyezniük az állatokat (és lemészárolni), a nomádokat pedig egy bányászváros pár tömbből álló, lepusztult panelfalujába telepítik át. Előzetes.

Ez egy lírai, kissé tán pszichedelikusnak is mondható, gyönyörű film. Könnyű dolguk volt ugyan, mert a tiszta, végtelen hómezőkből nem nehéz lenyűgöző látványt csinálni, de a filmkészítőknek sikerült még a legszakadtabb házfalból, romos sarkokból is olyan képeket komponálni, amit az ember bekeretezve kitenne a falra. (Operatőr: Rimvydas Leipus.) A népies elemekkel teli, progresszív rockot játszó zenekar néha kimondottan Pink Floydos zenéje még inkább transzba ejti a nézőt. Egyetemes, emberi problémák kerülnek terítékre a nem mindig érthető, és a sámános víziók miatt kissé zavaros történetben, de a természet és az azt leigázó, iparosító társadalom ellentéte egyértelműen megfogalmazódik. Amúgy meg egyszerűen csak szép, dőljünk hátra, élvezzük. (Itt lehet kapni.)

Valami isteni, mongol folk rock zenekarra akadtam, és kiderült, ők követték el részben Sergei Bodrov oscar-jelölt filmje, a Mongol filmzenéjét is. Az Altan Urag zenekar hagyományos, népi hangszereket kever lendületes, érzelmes rockritmusokkal, nemcsak a filmhez készült, hanem saját dalaik is epikus, lírai, nagyszabású történetekhez illő hangulatúak.

Meg kell hagyni, a zenekari biográfia nem sikerült valami szerényre. A film főhőse, Dzsingisz kán is megirigyelhetné tőlük a bátorságot, amivel saját zenei missziójukat népük sokszáz éve történt, katonai sikereivel hozzák párhuzamba, ugyanis ha őseik annó elfoglalták a fél világot, akkor ők majd meghódítják azt újra a folkrockjukkal. De amúgy aranyosak :) 2002-ben alakultak, első lemezük két évre rá jött ki “Foal's Been Born” címmel. A következő pedig az általam is hallgatott, ismertebb “Made in Altan Urag”, amit 2006-ban adott ki a Sonar Records. Van egy daluk a Khadak c. filmben is. A zenekarban egyébként közösen zeneiskolát végzett profik játszanak, öt 27 év körüli srác plusz egy lány, aki dobol. A hangszerek: zongora, yoochin (citeraféle), furuly, ütősök, hegedű, annak is főleg a népi, lófejű változata, és mellé hagyományos torokéneklés. Egy-két nemzetközi fesztiválon is felléptek már külföldön.

A Mongol filmzenéjének nagy részét a finn zeneszerző, Tuomas Kantelinen írta (korábbi műve pl. a Mindhunters zenéje), valamint van a lemezen öt dal az Altan Uragtól. Amellett, hogy a filmhez kitűnően illik, az epikus csatákat, a pusztaságot, a szereplők mély érzelmeit jól tükrözi, külön érdeme, hogy a finn szerző nagyon ráérzett a mongol zene hangulatára, az albumon az ő szerzeményei és a fenti folkbanda számai szinte észrevétlenül váltják egymást, nagy az összhang. Persze, akadnak inkább hagyományos, vonós, szimfónikus darabok, de szinte mindben van valami keleties dallam, ária, hangszer. Nagyon remek filmzene, önmagában is. Ez a dal tetszik legjobban (a zenekartól, és sajnos csak monóban hallható). Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy szerezze be a Mongol OST-t vagy a fenti mongolok zenéjét :) Itt egy kis kedvcsináló még:

http://www.imdb.com/title/tt0461804
http://firstrunfeatures.com/trailers/mongolianpingpong.mov
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=77075

Mongolian Ping-Pong (2005), mongol nyelvű, kínai film. Olyan, mint Az istenek a fejükre estek, csak itt nem kólásüveg, hanem pingponglabda zavarja meg a nomádok életét. Rendezte Ning Hao. Még csak a németeknél adták ki, ezért kénytelen voltam német felirattal megnézni, de szerencsére érthető volt így is.

Bilike, a mongol kisfiú egy nap a folyóban érdekes objektumot lát úszni, egy pingponglabdát talál. Egy nagy, sík vidéken élnek, nomád körülmények közt, így a többi fiú, az öregek és még a lámák is csodájára járnak a gömbnek, ami sajnos világítani nem tud, ámde biztosan szerencsét hoz. Nagy nehezen végül mégis fény derül rá, hogy mi ez, és hogy ez a kínaiak nemzeti labdája (sportja), ezért főhősünk és két barátja elindul, hogy visszavigyék a lasztit Pekingbe. Csak úgy, lovon, a Góbi-sivatagon át, mert miért is ne. A gyermeki természet tiszta, egyszerű (és megfontolatlan) gondolkodását képviselik. A táj a maga unalmasságában is gyönyörű (zöld minden, még fák is alig vannak, sehol egy domb), a film pedig épp olyan vontatottan lassú, mint az ottani élet lehet. Mégis magával ragadó, ha felvesszük a ritmusát, hangulatát, akkor a képernyő másik felén látható természetes harmóniából is meríthetünk. Kedves, szelíd film, néhol vicces, de nem olyan hahótázni való, inkább aranyos. A gyerekkorba kalauzol el, ahol még gyémántok helyett elég volt pár szines kavics is az örömhöz. Volt benne egy nagyon jó jelenet - a fotózkodás, de nem lövöm le a poént, aki tudja, nézze meg. Idén májusban a tévében is volt magyarul.