Keleti Szél <ázsiakult>

(2003, Bhutan) -imdb- -website- -trailer- -dvd-

Nagy várakozásokkal tettem be a lemezt, mivel ez az első, a Bhutáni Királyságban forgatott film, és egyben az első bhutáni film amit láttam, a kettőből, ami létezik :)
Dondup, az edzőcipős ámde tradicionális térdzokniban és köpenyben utazó jóképő férfiú nagy sietségben van, lekéste a buszt, amivel a városba juthatna a világvégi faluból a hegyeken át, hogy ott aztán Amerikába induljon, álmai földjére. Bhután mesés hegyvidéki vadonjai közt nem ő az egyetlen, aki a tömegközlekedési eszközök hiányában a bejárhatatlan távolságokat stoppolással igyekszik áthidalni, hamar konkurenciára akad egy almaárus és egy szerzetes személyében. Végül közösen indulnak el, és csatlakozik még hozzájuk egy falubeli kereskedő a gyönyörűszép lányával, s a többnapos araszolást a szerzetes sztorizgatással teszi szórakoztatóvá: elmeséli egy férfi misztikus, buja és gyilkossággal fűszerezett történetét. Egy férfiét, aki elvágyódott a szülőhelyéről, hogy jobb és izgalmasabb életet élhessen.

Elég szimpla sztori, és mint egy perc alatt bárki rájöhet, a mese nyilván arról fog szólni, hogy ne hagyjuk ott a szép bhutáni falut a szép lánnyal, a csúnya, ismeretlen Amerikáért. Sebaj. A táj gyönyörű, az utazás még így is megéri, hogy azt hisszük, tudjuk hova vezet. Sok bölcsességet szór közben a hangszerét is szépen pengető szerzetes, néha találó, néha már kicsit demagóg módon. A szinészek, s különösen a főszereplő játéka kiváló, átérezzük a történéseket, még ha kintről túl könnyű is átlátni a sztorit, hamar bent találjuk magunkat a szép és tanulságos utazásban. Aztán ahogy a főhős is lassan leszokik az autóra váró távolba révedésről, úgy húz minket is a jelenbe a film, már nem keressük a végét, és csak egy kicsit zavar, hogy végül nem is találjuk: egyszercsak ukmukfukk jönnek a feliratok.

A rendező, Kyentse Norbu (a.k.a. Dzongsar Khyentse Rinpoche) nem egy mindennapi figura. Tibeti szerzetes maga is, reinkarnációja valami szent lámának. Az USÁ-ban tanult politológiát és filmkészítést, majd 1999-ben elkészítette az első bhutáni filmet (Phorpa/The Cup), egy komédiát focirajongó szerzetesekről Indiában. Itt van (volt) egy érdekes interjú vele, róla, a filmről, és hazájáról. Beszél arról, hogy 19 évesen (1980-ban) Indiában látott először filmet, tévében, és hogy most már Bhutánban két(!) mozi is épült.

FYI: Bhután egy himalájai királyság(!) Tibet alatt, Burmától balra. Kb. Svájc méretű (Magyaro. harmada), kevesen lakják (a királyság weboldala szerint 750 ezren, a CIA szerint 2.2 millióan.. hm. :). Délen szavannák, északon 7000+ méteres hegyek, nagy része természetvédelmi terület. Az országba kötelező a vízum, a turisták csak előre leszervezett csoportban utazhatnak, az egyéni utazás tilos. Antikvitást nem lehet kivinni, réginek látszó szuveníreket lefoglalják. Meglehetősen jól őrzik magukat, izgi hely lehet. A behozott cigire adót kell fizetni, Bhutánban tilos a dohányáru forgalmazása. Magyarország és a himalájai királyság között nincs semmilyen diplomáciai kapcsolat, vízumot Delhiben szerezhetünk be. ... Úgy tűnik, egyelőre ez a film az egyetlen módja, hogy "kipróbáljuk" az autóstoppos utazást az országban. :)

Casshern (2004, Japán) -imdb-  -trailer-

Nehéz meghatározni ezt a filmet, akció, dráma, sci-fi... Néhol gépek, porból kevert emberszerüségek, hatalmas robotok és szuperlények, másutt háborúzó emberek, emberi gyarlóságok kerülnek terítékre benne. Nameg love. Komoly pacifista üzenete van, és érdekes volt, ahogy kiderülgetett végül, hogy ki kicsoda valójában, a vége kicsit túlzottan is a könnyfakasztásra állt rá, ami elsőre be is jön, ütős. Aztán a sorozatban huszadik "hatódjál meg! hatódjál meg!" jellegű jelenet már kicsit kínos. A patetikussága sokban múlik azon, hogy mennyire érintik a nézőt ezek a dolgok (halál, háború, Emberiség etc), legalábbis empátia szintjén. Baromi jól néz ki a film, kicsit live action anime jellegű, futurisztikus városok, szép felvételek, varázslatos, mint egy hatalmas videoklip... és a hangulatába való belefeledkezést a kitűnő zene is csak fokozza.

(Korea, 2002) -imdb- -trailer- -music video-

A Hypnotized című, szuperlatívuszokban jellemezhető koreai thrillerféleség rendezőjének előző műve (sajnos csak két filmje van). Kim In-Shik dráma-románca a várakozásaimnak megfelelően remekbe szabott. Bár a film két azonosnemű szereplő (nem lány) szerelmeskedésével kezdődik, mégsem a homoszexualitásról szól, azt inkább csak eszközként(?) használja az emberi kapcsolatok mélységeinek feltárásához úgy, hogy a végén már minden averziómmal együtt annak szurkolok, hogy csókolózzanak. Pedig itt nem olyan nyalizással indul a film, mint Wong Kar-Wai Happy Togetherje, ami szintén két férfi ölelkezésével kezdődik, hanem vadul csinálják... Aztán a film első fele a munkanélküli hajléktalanok világába kalauzol el, majd - hogy mégiscsak "road movie" legyen - az aluljáró sötétjéből elindulnak a szereplők a világba, a 2 pasi (a homo ex-hegymászó, a hetero válófélben levő tönkrement tőzsdés) meg egy csaj (kurva, aki a homóba szerelmes).

Gyönyörűek a képek, nem tudom, ezért a rendezőt vagy a cinematograperht (talán inkább utóbbit) kell dicsérni, persze néhol agyonszinezve láthatjuk a legkékebb eget és tengert a legtöbb csillámmal, király beállítások, szinte minden képkocka elmehetne wallpapernek. Ez a szépség néhol kitűnő, touching kontrasztját adja a szereplők ultra szánalmas életének. Vagy a fene tudja. Ha leszedjük a sallangot, az egyhónapja hordott koszos kabátot, valójában mégiscsak náluk a világ gyönyörűsége, és néha egy-egy szép tájt bámulva boldogabbak is másnál.

Két filmből nehéz általánosítani, de azért az ismétlődő jelenetekkel együtt elmondható, hogy Kim In-Shik filmjeit már nem lehetne elképzelni dráma, prüdéria mentes szex, szerelem, és egy csomó öngyilkossági kisérlet nélkül. A világ műmámoraitól megfosztott, tönkretett szereplőit felboncolva az élet mélyen rejlő igaz szépségeit próbálja elénk tárni, az őszinteség, a szeretet, a puszta lét szabályokat nem tűrő valódi világát. A sok-sok szenvedés, tragédia, bűn, szenny és sár közt teszi észrevétlenül láthatóvá, hogy mi az, ami igazán tiszta.

másnak is tetszett