Keleti Szél <ázsiakult>

Avagy honnan érdemes pl. erhut venni, és nekem hogyan sikerült...

Ha szétnézünk az ebayen és más, online kereskedésekben, sok hangszert találunk mindenféle áron, használtat, újat, szépet, szakadtat, olcsót egy centért (120 dolláros postadíjjal), van minden. Ennek ellenére én inkább a bevált, ismert kereskedőket ajánlom csak, konkrétan kettőt. Az egyik az, amelyiktől nekem lett (a vettem nem jó szó rá, mert karácsonyra kapom:).., a másik pedig egy még jobb, de talán kicsit drágább üzlet.

1: http://www.carrotmusic.com (Hongkong)
2: http://www.eason.com.sg (Szingapúr)

Nem nagyon láttam új filmeket az elmúlt időkben, mert az első erhu-órámtól rettegtem helyette, amit ma sikerült túlélnem. Mint már írtam, tavasszal tetszett meg a hangszer, bár korábban is bírtam a hangját, csak nem figyeltem oda rá így.. Aztán most sikerült lenyomoznom, aki annó játszott a fesztiválon, és huh.. nem is akarok untatni senkit. Az egyik érdekesség, hogy a művész játszott egy lemezen, amiről kiderült, hogy már vagy öt éve itt volt a polcunkon... A másik érdekesség, hogy nem igazán beszél angolul. :)

Kultúrmisszióval most nem nagyon szolgálhatok, a shamisenes kezdéshez képest itt nem sikerült fontos dolgokat kiderítenem, azon kívül, hogy rájöttem, milyen nehéz rajta játszani, és nekem mennyire nem megy. Még sosem volt dolgom vonós hangszerrel, és mindenféle hihetetlen abnormális hangokat hoztam ki belőle, ha éppen sikerült megszólaltatni, akkor leginkább macskagyilkosságra emlékeztetett. Sokat kutattam azonban a neten hangszer után - még nincs -, ebből okosabb lettem valamennyire. A jó hír, hogy sok videó és tananyag van, és lehet elfogadható áron erhut venni. A postaköltség nem kevés, de szumma, mondjuk, 100 dollártól felfelé. 60 körül gagyi pozdorját adnak, dupláért már rózsafát, aztán az ébenek a profi drágák. Meg azt hiszem a szantálfa is, amin ma játszottam. A másik, amiért kétszer is meg kell néznünk, honnan rendelünk, hogy a kígyóbőr miatt úgy elkobozzák, mint a sicc, ha nincsenek meg a pontos eredetpapírok. Hogy milyen hamar lehet rajta megtanulni, azt sajnos még nem tudom, de talán valaki válaszol. :)

Kaptam ma egy új játszanivalót shamisenre, a képen a kottát láthatjuk. Ez eléggé más, mint a tabulatúraszerű bunkafu jelrendszer. Hasonló, de inkább kanjival írt kották léteznek shakuhachira is, és még számos más, iskolánként eltérő rendszer létezik. Tulajdonképpen a fenti is egyfajta tab, csak nem számok, hanem japán írásjelek jelzik a lefogás helyét, és a három húron minden egyes helynek saját kódja van. Ezek többségében a hiragana "ábécé" jelei, de akad egy-két kanji-féleség is, illetve átalakulnak katakanába, ha pl. gyűrűsujjal kell lefogni. A fentinél a nagybetű a dalszöveg, a kisebb a kotta, a legszélén a kis vonások a ritmus. Még az ujjhasználat, a technikai fogások is benne vannak. Az egész (jelsorrend) alapja a régi, japán ábécé, az iroha, ami egy vers is egyben, és úgy van összerakva, hogy a szótagjelek mindegyike megtalálható benne épp egyszer. Egy kicsit olyan, mint a "The quick brown fox jumps over the lazy dog" (ami tartalmazza a full angol abc-t). Csak hosszabb, és nehezebb megjegyezni. :)

Egy kicsit bizonytalan vagyok, hogyan is kell koncertbeszámolót írni, ha én voltam a fellépő. Talán legyen inkább élménybeszámoló... Nem gondoltam volna, hogy egy szép nap egy japán zenekarral (és shamisennel) fogok fellépni Amerikában..

New York Citytől félórányira, egy japán közösségi központban tartották e szokásos, nyári fesztivált, amelyen mindenféle előadások voltak, pl. táncosok, taiko dobosok, meg mi. Mellette egy kis kaja, édességek, néhány árus és némi kiállítás. Olyan százan lehettünk..

Japánból hozták. Vajon mi ez? :)

A háromhúros, japán shamisen és a kéthúros, kínai erhu után logikus, hogy az egyhúrosak jönnek, ilyen hangszert főleg India környékén találhatunk. A tumbi ma már a nyugati, mainstrem popzenében is előfordul, Panjabi MC által vagy Timbaland/Missy Elliott Get your freak c. dalában találkozhattunk vele. Vízszintesen tartva, ujjal pengetik:

http://www.youtube.com/watch?v=amIbYt7-o8w
http://www.youtube.com/watch?v=2WdLEzVvPWc

Kialakítása miatt érdekesebbnek tűnik a gopichand (v. ektara), ami egy jellegzetes, bengáli, tradícionális hangszer. Pakisztán, India, Nepál területén is előfordul. Egyetlen húrja egy kettéhasított bambusz között található, amely egy kis edénykében végződik, ami kókuszból, fémből, fából, tökből is lehet. Mérete változó, 30 centitől méteresig. A bambuszrudak összenyomása változtatja a húr feszességét, vagyis hangmagasságát. Ez inkább ritmushangszer, ujjal pengetik, de lehet ütögetni is:

http://www.youtube.com/watch?v=tIOJ11_uAHU
http://www.youtube.com/watch?v=UWxajijf_4c

Említettem a múltkor, hogy a partmenti, amatőr fesztiválon megtetszett nekem az erhu, (二胡) a kéthúros, kínai hegedű. Ez egy (kínai) utcazenészeknél is látható hangszer, még akár a new yorki metróban is találkozhatunk vele, bár ma már kevesebben ismerik, ahogy általánosságban is elmondható, hogy visszaszorulóban van a nép hangszerek iránti érdeklődés keleten. Mindenesetre alapvető, ősi hangszernek számít, amely Közép-Ázsiából került Kínába már vagy ezer éve. Több okból is érdekes...

A shamisen (三味線, magyarul samiszen) egy háromhúros, pengetős hangszer, távolról talán a bendzsóra emlékeztethet. Kínai közvetítéssel került Japánba, valószínűleg Közép-Ázsiából. Az Edo-korszakban lett igen népszerű, a Bunraku és Kabuki színházakban ma is használják, és a gésáknál is kötelező tantárgy. Több fajtája van, mind zenei stílusilag, mind felépítésében. A nyugaton legismertebb tsugaru-jamisen játékhoz a legnagyobb verziót használják, ez viszonylag új fejlesztés, a nagauta, kabuki zenékhez egy vékonyabb nyakú, kisebb darab használatos. Az okinawai változata (sanshin) pedig kígyóbőrből készül.

Közérdekű egóblog-fejezetünk keretében most elmesélném, hogy a héten volt az első shamisen-órám. Nos, Amerikát lehet szidni a buta hollywoodi filmek vagy a zsíros sültkrumpli miatt (és még sorolhatjuk), de egy pár dologban azért előbbre járnak, mint a Vén Kontinens, pl. abban, hogy itt vannak koto- és shamisen-tanárok, a NY-környéki 20-30 milliós populációra pl. kettő is jut, ami bizony magasabb a nulla-körüli, hazai aránynál. Természetesen az igazán tuti hely Japán, akit komolyan érdekel az ilyesmi, az költözzön oda. :)