Keleti Szél <ázsiakult>

Az iKoto appot még három évvel ezelőtt vettem meg iPhone-ra 2 dollárért, és nagyon tetszett annó, szép koto-hangja volt (japán citera), lehet rajta sokféle hangolást, skálát választani, meghallgatni a demódalokat, és a játékunkat fel is vehetjük, majd kiexportálhatjuk vele wavban. A kis méret miatt azonban szépsége, jópofasága ellenére játéknál többre nem volt használható, azóta viszont már ugye, van iPad is. Utóbbira megjelent az iKoto HD, amit még nem próbáltam ki, mert nem is tudtam róla, és a $6.99-es árat is sokallom annyira, hogy még várjak öt percet a megvásárlásával. :) Ami tetszik benne, hogy van egy tanuló módja, ahol a megjelölt húrokat kell pengetni, és többféle megszólaltatási módot is tud.

Még egy van: http://youtu.be/zFrHn2FykXk

Hol is kezdjem... Tavaly novemberben jártam először a mesternél, még egy éve sincs, hogy a kéthúros, kínai hegedűvel ismerkedek. Aztán szeptemberben mondta, hogy lesz az ősz-közép fesztivál, játszanak valahol, akarok-e én is. Mondtam, hogy nem, ugyanmár, nem vagyok én jó még. Mire udarias ellenkezések helyett csak annyit mondott, hogy "OK". Utána kicsit aggódtam, hogy többé nem kérdez, így a következő alkalommal már gondolkozás nélkül rávágtam, hogy naná, persze... :) Nem kellett sokat várnom.

Itt a tavasz, 20+ fok, napsütés, vietnámi papucs, fesztiválszezon. Errefelé szinte minden hétre jut egy népeket ill. leszármazottaikat különböző formában és kombinációban éltető megmozdulás, piac, koncert, a város parkjaiban, terein vagy más településeken, ázsiaiak jutnak mindenhová. A fenti, hosszú nevű, ázsiai/csendes-óceáni kultúrörökséget bemutató, ingyenes rendezvényt 1979 óta rendezik meg New Yorkban,  a Union Square-en, és elsősorban azért mentem el megnézni, mert ismét fellépett a volt mandarin-tanárnőm, aztán pedig még egy zenekar is felkeltette az érdeklődésem..

Virágokról lesz szó, meg rólam. Japánban, és mindenütt, ahol japánok és japán cseresznyék vannak, nagy figyelemmel kísérik, ahogy a tavasz érkezését, a múlandóságot, a szépséget jelképező cseresznyevirágok kibontják első szirmaikat. Megjegyzem, számukra csak az elsőnek nyílók sakura, sok más típust, ami később jön, egyéb nevekkel illetnek. Pl. az öt sziromnál többel (akár százzal is) rendelkzeő virágúakat yaezakurának, ezek nyílnak a legvégén. Vannak fehér, rózsaszín, színváltó, sárga és zöld szirmú fajták is, és akad, ami télen nyílik (fuyuzakura). Japánban vagy száz változatot tartanak számon, amelyek szélességi foktól és időjárástól függően más-más időben virágzanak ki egy rövidke időre. Aki sok szép cseresznyevirágot akar látni, sürgősen menjen el a Füvészkertbe.

Kaptam egy ilyen babát, úgyhogy írok a dobjáról. Már csak azért is, mert amikor tavaly a japánokkal felléptünk, volt a bandában ilyen, és aztán a shamisen tanárnőnél tartott hálaadáskor kezembe is fogtam egyet, mivel ott hevert egy csomó hangszer. A lány, aki játszik rajta, megmutatta, hogy működik, és meglepett, mert elsőre nem is tűnt fel a madzagok funkciója. Azt hittem, csak valami kis dob, amit ütögetnek, és kész.

Ez most egy hosszú bejegyzés, nem is tudom, hol kezdjem. Talán a kályhától, ami jól jött volna a nulla fokos, new yorki januárban... minden tiszteletem az aluljáróban, tréningruhában zenélőké. Sőt, igazából ott indult a sztori, hogy az erhutanárom elutazott Kínába, és ajánlottak helyette egy pótot. Csak a nevét tudtam, de nem volt benne az Internetben, plusz azt, hogy néha játszik a metróban is. Oké, gyorsan leszedtem minden képet, videót, amit az összes, valaha megörökített ilyenről találni. Beleértve ezt is, akiről viszont biztos voltam, hogy nem lehet ő, mert túl fiatal, a zene viszont nagyon tetszik:

3 dollárért vettem Chinatownban. :)