Keleti Szél <ázsiakult>

Meglehetősen egysíkú gasztronómiai rovatunkban ma a vegyes bogyósgyümölcsökkel ízesített Pockyt próbáltam ki, mert nagyon szép, tarka dobozban volt. Nem rossz, de nem olyan jó, mint az epres, ami esetleg bronzésmesnek indulhat a kinokonoyama és a farönkök mögött. (Végül ez utóbbiból is ettem meg egy fél csomaggal a filmhez, ami az Eden of the East volt, de most nem tudnék róla egy mondatnál többet nyilatkozni.) Az elmúlt hetekben még a Meiji epres csokiját is teszteltem, kellemes, de nem volt felejthetetlen élmény.

Megünnepeltem a nyelvtanfolyam végét, igaz, hogy nonstop folytatódik, de a lényeg, hogy meghívtam magam egy újabb snackre a boltban, ezúttal nagyobb volt a választék is. Végül egy ilyen szuper édes (átvitt értelemben is) rönkgyűjteménnyel tértem haza, isteni. Puha, könnyen málló keksz évgyűrűk, csoki kéreg, a neve Kikori no Kirikabu (favágó rönkjei, asszem). A Bourbon (aka burubon) gyártja. Az a jó ezekben még, hogy nincsenek agyoncukrozva sem, nem olyan émelyítő, ez meg még két részbe is van csomagolva, így nem kell egyszerre megenni, feltéve, hogy abba tudom hagyni. :)

Nemrég Kanadában jártam, ahol egy kedves ismerős helyi különlegességek helyett egy nagy zsák ázsiai édességgel lepett meg, ismervén viselt dolgaimat. Elsőre japánnak néztem benne mindent, a szép, ízléses csomagolás miatt, de kiderült, hogy tévedek. Csak a zöldteás castella (vagy kasutera) volt japán, amely egy hosszúkás, tömbszerű, piskótára emlékeztető, de annál tömörebb süti, melyet a portugáloktól lestek el. Állagra inkább egy muffinra emlékeztetett, kicsit fullasztó, de zöldteával, gondolom, jól le lehet öblíteni.

A második, amit próbáltam a képen látható rice crackers, amely rízsből van, száraz, és kókusztej ízesítésű. Utóbbi elég finom, ám sok agymunkát igényel a részemről, hogy a Bounty- zeletektől elvonatkoztatva össze tudjam rakni a kókuszízt az enyhén sós krékerrel. Előnyös viszont, hogy kettesével vannak csomagolva a zacskóban, így megőrzi minőségét. Ez thai.

Aztán még előkerült egy gyönyörű, zöld, piros-szalagos kartondoboz is, amelyben barley green (árpafű) cake-ek vannak, egyesével csomagolva, ilyen két gyufásdoboz méretűek, belül ragacsosabb és zöld, ez is kicsit fullasztó, de finom. A külseje puha, omlós, kicsit emlékeztett a shortbreadre, enyhén sós ízével, mellé egy kis szőlőcukor feeling (tán csak képzelem). Erről meg kiderült, hogy tajvani.

Tartottunk egy kis szünetet a japán snackek terén, azért összefoglalnám az elmúlt hetek eszeményeit. :) Kipróbáltam a kókuszos pockyt, jó, de nem annyira, mint az epres. Aztán a karamellás kinkonoyamát is, ami szintén messsze elmarad epres párjától, kicsit geil. Ellenben a New Yorkban járóknak ajánlom a Café Zaiyát, ahol már sokszor sikerült finom szendvicseket, sütiket, tortát enni. Az érdekes ezekben az itteni, japán cukrászdafélékben, hogy a kínálatuk sokkal inkább európai, mint amit amúgy itt kapni lehet (az amerikai édességek többnyire tömény, cukros, ragacsos dolgok). Tegnap pl. egy isteni almás croissantot ettem, és itt sikerült végül a shuukuriimut (シュークリーム choux creme), vagyis cream puffot is tesztelni, amire már abban a pillanatban rákattantam, hogy megláttam a nyelvtankönyv egyik példamondatában. Ezeket a Beard Papa készíti eredetileg, amely láncnak kb. 250 üzlete van Japánban, és még olyan 300 világszerte., pl. Londonban is. 1999-ben indultak, és hamar number one lett a cég a helyi, krémes világban. Készítenek még mochi-fagyit, tiramisut és gesztenyepürét is. A japán cream puff leginkább egy óriás profiterolra emlékeztet, és jól széfolyik, ha beleharapunk. :)
[kép innen]

A Taxing Woman alatti szénhidrátpótlást a Meiji Seika Kaisha, Ltd. csodálatos, epres-csokis, gomba alakú hegyecskéi oldották meg. Egy doboz 69 gramm, 393 kcal, és olyan 30 darab lehet benne. Kinoko no yama, vagyis gombahegy. Látványra kaptam fel a dobozt a boltban, az epres pockyk után (az egy ilyen epres nap volt), mert annyira aranyosan néz ki. Aztán tegnap felfaltam, s most alig várom, hogy feltöltsem újra a készleteket. Ez is pont filmnézéshez jó, nem annyira nehéz, mintha képviselőfánkokat majszolnék két órán át, a nagyobb része főleg keksz, de a csoki-eperkrém isteni. Praktikus, hogy meg lehet fogni a nyelénél még olvadás esetén is, bár akadt néhány lefejezett darab is a dobozban. Létezinek csak-csokis és többféle ízesítésű változatai is, valamint házi készítésre szolgáló kit.

A tegnapi filmhez kapcsolódik, hogy közben ilyet ettem:

...

Nem tudom, meddig terjed a "kultúra" kifejezés értelmezési tartománya.. Lehet, hogy mostanában több offtopik témát is érinteni fogok, ha nem baj, de annyi minden van itt (New Yorkban). Például kismillió ázsiai negyed, bolt, teázó, étterem is, amit most már túraszerűen járunk végig nyelvóra után néha. Ennek az ontopik része, hogy már kb. 3-4, főleg japán dvd-boltot is ismerek (ha valakit érdekel..). Illetve könyvesbolt is van pár jó. Mi meg boldogan faljuk a betűket, leolvasunk mindent. :) Így történt tegnap a mashumaro-val, tádá!, marshmallow, aka pillecukor. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy a japán pillecukor sokkal finomabb, mint a nyugati, ízetlen, csupacukor, festékes vackok, mert ez nem túl édes, és még ízesítve is van, sőt, töltve, pl. zöldteával. Ajánlom.  Gondolom, japánban is kapható :) Lehet valahol Budapesten is venni ázsiai ill. japán élelmiszereket?