A fánk, és annak is főleg a karika alakú, amerikai változata, viszonylag új dolog Japánban, de hamar elterjedt a nagyvárosokban, és mint mindennek, ennek is ki(vagy tovább)fejlesztették a saját verzióját. Ma már Tokióban minden sarkon ehetünk fánkokat.
Íme a wasabis KitKat, megkóstolni már nem mertem.. Meg a zöldtea-szakurás.
Naritán fotóztam, ahol sok, szuvenírnek való, fura Kitkat volt még, pl. kuromitsu (fekete cukorszirup), annin dofu (kínai desszert) és a síma zöldteás mellett még zöldtea-cseresznyevirágos is (lásd jobbra). Utóbbi szerintem kicsit túl édes, ill. a kis kitkatok mindig, mert túl nagy a bevonóragacs aránya, nekem a zöldteás óriáskitkat jött be, amit a városban is kapni. Világoszöld színe van, talán fehércsokiból lehet, gondolom, a wasabit is így oldották meg, de csak ilyen nagy packban volt, úgyhogy nem kockáztattam meg, mert tuti borzalmas. :)
Mindent az olvasókért! A blog kedvéért kipróbáltam a mentolos-csokis Pockyt. :) Nem olyan jó, vagy csak mostanában sok jobbat ettem ilyesmiből, nagyon mű íze volt. Egyébként már nem is vagyok oda érte túlzottan. A másikat egy tajvani ismerős hozta, így muszáj volt megkóstolnom, és annak ellenére, hogy nem szeretem az ananászt, már ötöt megettem. Elég porlós, belül ragacsos, fullasztó, erős illatú, és valódi ananászt tartalmaz. Ez a sütifajta ott elég gyakori lehet, mert emlékszem, hogy tavaly nyáron is valami hasonlót ettem, ami onnan volt, csak az zöldteás-árpás, ez meg síma liszt-alapú. De amitől igazán jó, az a szép doboza. :)
Múlt héten, 12-én volt a hagyományos, kínai, ősz-közepi fesztivál ünnepe (Mid-Autumn Festival, aka Zhongjiu Jie, 中秋节), ami a holdnaptár szerinti nyolcadik hónap 15. napját jelenti, és minden évben más napra esik. Ilyenkor ünneplik az aratás végét, az új évszakot, és főleg a Holdat. Az ünnepség már 3000 éve is ismert volt. Ez alkalomból kedden egy kínai koncerten is voltam, ahol népi dallamokkal, zenekarral, énekesekkel és akrobatával ünnepeltek. Ám a Holdfesztivál talán legjelentősebb eleme nem is a buli, hanem a sütik. Ilyenkor készülnek, és adják egymásnak a különböző hagyományos és modern töltelékkel teli holdsütiket, ami eléggé felkeltette az érdeklődésem, így levadásztam párat.
Jót ettem a héten, de kicsit összezavarodtam a fenti szó láttán, úgyhogy ismertetném a helyzetet. Van Japánban a hamburger (japánul: hambaagaa, ハンバーガー) és van a hamburg (hambaagu, ハンバーグ). Az első, az a hamburger, ahogy gondolnánk, a másik pedig a zsömle nélküli változat, csak maga a fűszeres húspogácsa, amit mindenféle körettel lehet enni. (Recept.) Ebből egy curry változatot ettem, úgyhogy megjegyezném azt is, hogy a curry (karē, カレー) nem csak a fűszer, hanem inkább egy ételfajta neve, amit nagyvonalúan talán pörköltnek is nevezhetnénk. A Meiji korban (XIX.sz.) hozták a britek, van benne egy kis indiai beütés is, de ma már japán nemzeti étel. Pirosas-sárgás, fűszeres, sűrű massza, amihez feltétnek mindenféle hús, pl. hamburg vagy rántotthús járhat, köretnek meg főleg rízs, vagy tészta vagy kenyér. Önmagában is tartalmazhat húst, mellette mindenféle zöldséget: krumpli, répa, hagyma. Természetesen nem hiányzik belőle a nevét adó fűszer sem, gyakran csípős, és kanállal eszik.
(A hazaiak közül csak a Bambuszliget étterem menüjén láttam curryt, esetleg valaki próbálta?)
"My lasting memory of that first trip to France in 1952, is of sensuality. Today, one would have to step off an aeroplane on the other side of the world to experience such an impact on the senses. There was a strangely exotic smell which hit me as soon as I set foot on the quay at Calais, later identified as a mixture of strong tobacco, expensive scent and fresh garlic."
Most komolyan, mitől férfiasabb az étcsoki, mert nem édes? A gyakorlatban csak nőket ismerek, akik szeretik, a férfiak inkább a tejcsokit eszik, illetve olyan is van, aki tényleg attól érzi magát keménynek, hogy nem szereti az édességet, de azt csak sajnálni tudom. :)
Mindegy, kipróbáltuk, és két különböző nemű tesztalanynak adtuk oda a dobozban levő, épp kétfelé is csomagolt pálcikákat, ami fejenként kb. 17 darab. Mindkét group viszonylag azonos módon reagált, elkezdte enni őket, és abba sem hagyta, amíg tart. Az egyetlen különbség, hogy a hímnemű alany kettesével falta, míg a nőnemű már az elején szorongani kezdett, hogy milyen hamar el fog fogyni, és idegességében inkább blogolásba fogott, hátha úgy tovább tart. Egyébként szerintem jobb, mint a tejcsokis, és pont elég édes. [korábbiak]
