A Haya zenekar (HAYA Band/乐团) mongol folkzenei hatásokkal vegyes, modern zenét játszik, és Kína Belső-Mongólia részéből valók. Itt született az alapítótag, Zhang Quansheng, 1969-ben, aki később a pekingi Central University for Nationalities egyetemen végzett zenészként, majd ottmaradt, és megalapította az első egyetemi morin khuur-szakot, ahol immár diplomázni is lehet a mongol zenét jelképező, lófejű csellóból. Itt azóta is professzor. Olvass tovább
A mongol, tradícionális zenét játszó Domog zenekart 2006-ban alapították fiatal torokénekes és morin khuur (lófejű, mongol csellón játszó), zenészek. Mindannyian profi muzsikusok, állami folk, opera és balett zenekarok tagjai. A következő évben (2007) jelent meg Domog című, első lemezük. Ugyanezt az albumot, de eltérő borítóval “Folk Modern Group” címmel találhatjuk meg ituneson, ha rákeresünk a zenekar nevére. A Domog egyébként azt jelenti, hogy legenda.
A zenekar tagjai (az utolsó kivételével mind morin khuuron játszik és énekel): Bazarbaani Bat-Orchih, Dorjnyam Shinetsog-Geni, Batjargal Enkhsaikhan, Gombo-Ochir Purevdorj és Tumurbat Oyunbat. A zenekar 2013-ban több nemzetközi, folkzenei díjat is megnyert Európában. Fenti lemezükön tíz dal található, a játékidő mindössze 33 perc.
A Kumano Kodō (熊野古道, Kumano ősi utak) az Oszakától, Kiotótól délre fekvő Kii-félszigeten található, ősi zarándokútvonalak összefoglaló neve, amely – mint már említettem a Koyasan kapcsán – felkerült az UNESCO listájára, mint: Világörökségi helyszín – Szent helyek és zarándokutak a Kii-hegységben (UNESCO World Heritage:”Sacred Sites and Pilgrimage Routes in the Kii Mountain Range”). Ise, illetve az Iszei Nagyszentély is az útvonalak része.
A Nachi Taisha (és vízesés) mellett még a wakayamai Tanabe városban található Kumano Hongū Taisha és a Shinguban található Kumano Hayatama Taisha képezik a Kumano Három Nagyszentélye triót, a terület további szentélyei is ebből az alapból – Kumano Sanzan: kumanói három hegy – erednek, amelyek Kumano három hegyéhez (Nachi, Hongú, Shingú) kapcsolódó, sintó szentélyek. Az egymástól 20-40km-re található szentélyeket zarándokutak kötik össze, könnyű, nehéz és eltűnt szakaszokkal, de mind lenyűgöző tájakon.
Himejibe (Himedzsi, 姫路) nem terveztem ellátogatni, már a múltkor sem, mivel a kastély 2010 óta áll komoly renováció alatt, ami miatt eleinte alig látszott belőle valami. A három évre tervezett munkálatok még mindig tartanak, és most 2015-re ígérik a megnyitását az ország talán legszebb kastélyának. Jellegzetes, fehér falairól a “fehér kócsag” becenevet kapta, a 14. századi alapokra 1580-ban emeltette tornyait Toyotomi Hideyoshi. További érdekessége, és talán a jövő évi nyitásra időzített megareklám, hogy az NHK TV szokásos, éves történelmi sorozata (taiga drámája) is itt játszódik. Erről – Gunshi Kanbei – majd írok, ha végetér, még csak a felénél tartok. A városban mindenesetre számtalan ezzel kapcsolatos posztert s egyebet lehetett látni.
Utazásom második, tervezetlen hetén végül is úgy jutottam el Himejibe, hogy megállapítottam, Takamatsuból Tokióba közel 6 óra a vonatút, és ehhez nincs kedvem fáradtan, úgyhogy megállok valahol útközben, ahol a hotel – lehetőleg Toyoko Inn – a shinkansen állomástól pár percre van csak gyalog. Ezt a kitételt Himeji úgy teljesítette, hogy még a kastély is csak pár percre van gyalog, sőt, már a vonatból is rá lehetett látni, a nagy, széles főutca végén, a dombon.
Délután odaérek, megnézem, és reggel aztán mehetek tovább. Persze, elég nagy volt, a bevehetetlen, híres várkestély sok-sok fala és tornya, a hegy, és a séta maga is a pokoli, tűző napon igencsak fárasztó túra lett. A fél literes, citromos víz a kijáratnál levő automatából sercegve tűnt el bennem pár másodperc alatt. A belépő 600 yen, de most, a renováció ideje alatt csak 400.
