Erről egész elfeledkeztem, talán mert nem mertem megkóstolni… Spagetti ízű fagyi. Pedig az eredeti, kék, szódás Gari Gargi Kunt imádom, és a mandarinos is jó. A zöldalmás már nem hatott meg, vadabbat pedig még nem próbáltam, noha létezik krumplis, kukorica-leves ízű is. Szerintem maradjunk a kéknél.
Kicsit korai ez a téma, ha azt nézzük, hogy az útibeszámolók felénél sem tartok, de olyan kevés időm van, hogy kénytelen vagyok igazodni az ihletrohamaimhoz, és most épp ez futott át az agyamon. A mostani alkalommal is feljegyeztem minden költséget (könyvelőnek kellett volna mennem?), eltettem a számlákat, be is szkenneltem :)..
Aki elhatározza, hogy egyszer Japánba utazik, az inkább csak élvezze az utat, de nekem az első pillanattól fogva az járt már a fejemben, hogy hogy lesz majd lehetőségem (pénzem) visszatérni és visszatérni és aztán visszatérni, így – amellett, hogy Japán a legtöbb utazó számára amúgy is drága mulatság – eléggé foglalkoztatott a kérdés, hogy mi mennyibe kerül. Nézzük a korábbi ismertetőket: Olvass tovább
Az oszakai kastélynál talán kevésbé ismert, környékbeli látnivaló az Open-Air Museum of Japanese Old Farmhouses (民家集団博物館), vagyis a régi, japán parasztházak szabadtéri múzeuma. Ez az első ilyen létesítmény Japánban, 36 ezer négyzetméter területen, Oszakától északra.
A japán fürdősók iránti vonzalmamról már hosszasan értekeztem, így érthető módon nagy várakozásokkal tekintettem utazásom felé, amikor majd könnyen megvehetem bármelyik fajtát. Ehhez képest, a helyi, kiotói kis cég termékét sehol sem leltem, de azért így is sikerült telerakni a bőröndöt.. Ami viszont igazán meglepett, hogy a legnagyobb választékot a Yodobashi Camerában találtam. Két éve még nem volt ott ilyesmi.
A Yodobashi Camera az ország talán legnagyobb műszaki áruházlánca, bár nincs olyan sok boltjuk (jelenleg 21), de általában 8-10-emeletesek, sőt, a Shinjukun található üzletük több külön épületből is áll. A cég neve egyébként egy itt található kerület korábbi elnevezéséből ered, mivel innen indultak el 1960-ban. Van, persze, online boltjuk is. Én most Akihabarán (Tokió), Kiotóban és Oszakában jártam, de az igazi élményért a Shinjukun levő üzletükbe menjünk, Tokió nyugati részén (az állomástól pár percre).
Ami az italautomatákat illeti, mindenhol vannak. A kis utcákban is, szinte házanként, vagy éppen az erdei nindzsafalu sarkában.. Nagyon praktikus dolog, és általában nem is drágább, mint a bolti árak. A képen látható egy vasúti peronon állt, és érdekessége – legalábbis a számunkra -, hogy a hideg kávék alatti sorban a forró kávék vannak, hűt-fűt. Ugyanazok a termékek jeges és meleg változatban is elérhetők. Meg is lepődtem, amikor majdnem megégette a kezem a fémdoboz, mert nem számítottam rá, figyelmetlenségemben nyomva meg a piros sorban levő gombot. Egyébként most többnyire a Boss tejeskávéját vittem a reggeli vonatokra, finom.
