A Fudzsi-hegyből nekem ennyi jutott. De komolyan, ne mondja senki, hogy létezik, egy nagy átverés az egész. :) Hatszor mentem el mellette shinkansennel, meg néztem távoli helyekről, ahonnan látszódhatna, de semmi. Pedig tuti jófelé meredtem… Még csak nem is takarta semmi, csak nem volt ott. Te már láttad?
Ellenben a strawberry shortcake (epres sajttorta) kitkat finom. :)
Íme egy interjú, amelyben Gackt – a sokak által imádott énekes-színés sztár – arról elmélkedik, hogy hogyan tudunk közös összefogással segítséget nyújtani. De ez csak a beetetés volt, a továbbiakban a vele beszélgető, baloldali srácról lesz szó, akivel a Koyasanra felvivő siklóvasúton találkoztam. Egyszercsak azt mondta, “Hi”. Olvass tovább
Shazai no ohsama (2013, A bocsánatkérés királya) japán vígjáték. Rendezte Nobuo Mizuta. Fsz: Sadao Abe, Mao Inoue, Masaki Okada, Katsumi Takahashi.
Ryoro Kurojima (Sadao Abe) egy furcsa vállalkozás igazgatója, cége bocsánatkéréssel, illetve ezen témában való szaktanácsadással foglalkozik. Megtanítják a klienseket, hogy mindenféle egyedi helyzetből kimásszanak egy kis meghajlás, földreborulás segítségével. Mindenféle ügyfelek érkeznek, külföldről hazaérkező japán, egy alsónemű-gyár dolgozója, aki a munkatársnőjének szóló bókok miatt került bajba, és egy nagynevű színész, aki folyton túljátssza a dolgot.
Tokyo Station tekintetében szintén ajánlom a Begin Japanology vonatkozó műsorát, amelyben sok érdekességet, lenyűgöző mérnöki munkát láthatunk az pályaudvarról. Ez vitt rá, hogy végül kimásszak a föld alól, eddig ugyanis csak átszállogattam itt vonat, shinkansen, metró vonalak közt, és nem is tudatosult bennem, hogy a hatalmas komplexumhoz egy épület is tartozik, mely 1914-ben nyílt meg.
Rengeteg vasútvonal fut itt össze, a főváros Chiyoda negyedében, a Császári Palotához közel található állomáson, és a napi több, mint 3000 vonattal a legforgalmasabb is az országban. Hatalmas, sok szintes, üzletekkel, plázával, átjárókkal és kapukkal teli épület, ahol nem nehéz eltévedni, bár a kiírásokat követve azért a megfelelő síneket is egyszerűen megtalálhatjuk. Egy térkép (pdf) azért jól jön.
Matsusaka város Mie Prefektúrában található, és főleg a marháiról híres. Emellett csak itt van Ise közelében (20-40′ vonat) Toyoko-Inn, szombat levén másutt nem is találtam jó szállást. Isével hamar végeztem, de becsekkolni még nem lehetett, így elindultam a helyi kastély romjaihoz. Az első kanyar után belefutottam egy virágfesztiválba, tradícionális zene, kosztümös felvonulók, remek hangulat. Valami rózsaszín virágot ünnepeltek, 撫子 (nadeshiko). Boltok, színpadok, kedves helyiek (megkérdeztem, mi ez, meg útbaigazítottak).
