Keleti Szél

Véletlenül útba esett megint az Igához tartozó Ueno (上野市 Ueno-shi város). Az egyetlen hely, ahol eddig kétszer, sőt, tulajdonképpen négyszer jártam, ha az éjszakázás utáni hajnali sétát is beleszámoljuk, amikor ismételten felmászok a kastélyhoz, mert olyankor süti szemből a nap, és a délutáni képek kevésbé jók. A jelentősebb látnivalókról már a múltkor írtam, most csak a különbözetet említem, meg nem is látogattam meg belülről ezeket a helyeket, csak a csodás parkban sétáltam. Délután érkezvén egyébként be is volt már zárva a nindzsamúzeum, mikor odaértem, de most úgyis eleget láttam Koga városában a témából. Matsuo Basho költő is itt született, arról is írtam már.

Olvass tovább →

Avagy 高野山 (Koyasan), angolul Mt. Koya, japánul Kójaszan (a -szan hegyet jelent). Nevével ellentétben nem egy konkrét hegy, több hegycsúcs is idetartozik (és hivatalosan egyiket sem hívják Kójának). A hegyen található város neve is Kója, amelynek saját egyeteme is van (Koyasan University), és egy 800m magasan fekvő völgyben fekszik, Oszakától délre, Wakayama Prefektúrában.

A hegy leginkább a Kójaszan singon buddhista rend központjaként ismert, itt telepedett le 819-ben az alapító, Kúkai szerzetes, akiről már Shikokunál említést tettem. A város az általa alapított kolostorból nőtte ki magát, ma már 120 templom található itt (némelyikben meg is szállhatunk), és pár eredeti épület is megmaradt Kúkai idejéből. A hely a Kumano Kodo zarándokútvonalak egy fontos pontja (ide tartozik még pl. Ise is). 2004-ben az UNESCO felvette a Kója-hegyet és még két másik helyet a Kii-félszigeten (Josino és Omine illetve Kumano Szanzan) együttesen a világörökségek listájára, úgy, mint: Világörökségi helyszín – Szent helyek és zarándokutak a Kii-hegységben.

Olvass tovább →