Keleti Szél

A Kumano Kodō (熊野古道, Kumano ősi utak) az Oszakától, Kiotótól délre fekvő Kii-félszigeten található, ősi zarándokútvonalak összefoglaló neve, amely – mint már említettem a Koyasan kapcsán – felkerült az UNESCO listájára, mint: Világörökségi helyszín – Szent helyek és zarándokutak a Kii-hegységben (UNESCO World Heritage:”Sacred Sites and Pilgrimage Routes in the Kii Mountain Range”). Ise, illetve az Iszei Nagyszentély is az útvonalak része.

A Nachi Taisha (és vízesés) mellett még a wakayamai Tanabe városban található Kumano Hongū Taisha és a Shinguban található Kumano Hayatama Taisha képezik a Kumano Három Nagyszentélye triót, a terület további szentélyei is ebből az alapból –  Kumano Sanzan: kumanói három hegy – erednek, amelyek Kumano három hegyéhez (Nachi, Hongú, Shingú) kapcsolódó, sintó szentélyek. Az egymástól 20-40km-re található szentélyeket zarándokutak kötik össze, könnyű, nehéz és eltűnt szakaszokkal, de mind lenyűgöző tájakon.

Olvass tovább →

Himejibe (Himedzsi, 姫路) nem terveztem ellátogatni, már a múltkor sem, mivel a kastély 2010 óta áll komoly renováció alatt, ami miatt eleinte alig látszott belőle valami. A három évre tervezett munkálatok még mindig tartanak, és most 2015-re ígérik a megnyitását az ország talán legszebb kastélyának. Jellegzetes, fehér falairól a “fehér kócsag” becenevet kapta, a 14. századi alapokra 1580-ban emeltette tornyait Toyotomi Hideyoshi. További érdekessége, és talán a jövő évi nyitásra időzített megareklám, hogy az NHK TV szokásos, éves történelmi sorozata (taiga drámája) is itt játszódik. Erről – Gunshi Kanbei – majd írok, ha végetér, még csak a felénél tartok. A városban mindenesetre számtalan ezzel kapcsolatos posztert s egyebet lehetett látni.

Utazásom második, tervezetlen hetén végül is úgy jutottam el Himejibe, hogy megállapítottam, Takamatsuból Tokióba közel 6 óra a vonatút, és ehhez nincs kedvem fáradtan, úgyhogy megállok valahol útközben, ahol a hotel – lehetőleg Toyoko Inn – a shinkansen állomástól pár percre van csak gyalog. Ezt a kitételt Himeji úgy teljesítette, hogy még a kastély is csak pár percre van gyalog, sőt, már a vonatból is rá lehetett látni, a nagy, széles főutca végén, a dombon.

Délután odaérek, megnézem, és reggel aztán mehetek tovább. Persze, elég nagy volt, a bevehetetlen, híres várkestély sok-sok fala és tornya, a hegy, és a séta maga is a pokoli, tűző napon igencsak fárasztó túra lett. A fél literes, citromos víz a kijáratnál levő automatából sercegve tűnt el bennem pár másodperc alatt. A belépő 600 yen, de most, a renováció ideje alatt csak 400.

Olvass tovább →