Keleti Szél

Különleges Pocky midit lőttem, bár a leírás alapján nem sokat várok a vajas puding íztől (ill. tejsodó, custard), és tényleg csak olyan vajas semmilyen íze volt, de aztán kiderült, hogy mitől érdekes. Ez ugyanis egy termékpárosítás egyik fele csak, a Glico-féle Pocky Midi Butter Custard, バター華やぐぽってりカスタード bataa hanayagu potteri kasutaado. A történet másik fele pedig (a Mitsubishi konglomeráthoz tartozó Kirin sörgyár terméke) a honnori shinamon no appuru tí (ほんのりシナモンのアップルティー), azaz “enyhén fahéjas alma tea“. Ez az a “gogo no koucha“, vagyis délutáni tea, amivel együtt kéne fogyasztani a dobozon szereplő piros korong szövege alapján. Olvass tovább →

Rég írtam már japán nasikról, pedig enni rendszeresen szoktam, úgyhogy íme néhány nyári darab. Első alkalommal vettem a bátorságot, hogy felfedezzem a fura rudakat a baloldalt. Mindenféle ízben van, több gyártótól is ilyen, amiből, ha lehűtjük, üdítőt nyerhetünk ki, lefagyasztva pedig jégkrémet. Mármint ehető jégrudat (tej, zöldalma, ananász, eper, narancs ízekben), középen kell eltörni. Nos, sikerült a dolog, és végül is frissítő, de az égvilágon semmi íze nem volt. Mil Pole van ráírva, japánul miru póru, amiből a pole a rúd, és az eleje talán a tejre utal? A jelenséget a japánok inkább チューペット (csúpetto) néven ismerik. Eredetileg a Maedasangyo cég gyártott ilyet ezen a néven 1975-2009-ig, részben az 50-es évek óta kiszabott üdítőital-adót fagyiként megkerülendő.

Olvass tovább →